Megható történet: a felrobbantott Margit híd hozta őket össze! Minden a nagyszüleikkel kezdődött...

Kovács Dana és Nedeczky László mai sztorija egy happy enddel végződő igazi mese, ami egy szörnyűséggel kezdődött 77 évvel ezelőtt, amikor a világháború idején, 1944. november 4-én felrobbant a Margit híd. A robbanás rengeteg halálos áldozatot követelt, egy teli villamos is a Dunába zuhant. Ehhez a villamoshoz két idegen sorsa is különös módon kötődött: mindketten azért élték túl a szörnyűséget, mert szabályosan lelökték őket... Ez a két idegen nem ismerte egymást, de mégis „elérték,”, hogy csaknem egy évszázaddal később az unokáik egy párt alkotnak.

Szerelem a Margit hídnál: nagyszüleik drámája miatt találkoztak

A Metropol két olvasója elmesélte az elképesztő történetet arról, ahogy a sors összehozta őket – kísértetiesen hasonló sorsú nagyszüleik drámáján keresztül.

Kovács Dana és Nedeczky László már az első randevújukon sok-sok órán át beszélgettek egymással, és kiderült, hogy rengeteg a közös bennük: például nagyszüleik története a Margit hídnál.

„Ledöbbentett, amikor elmondta, hogy az ő nagymamája is azon a villamoson utazott. Nem tudom, mennyire vannak véletlenek, de beleborzongok, ha belegondolok, hogy ők ketten ott, akkor nem tudhatták, hogy 70 évvel később az unokáik találkoznak majd, róluk beszélgetnek, megszeretik egymást és össze is házasodnak” – meséli lapunknak Dana. Számukra ez a két történet mostanra sokkal több, mint egy „egyszerű” sztori, amilyeneket a nagyszülőkről mesélni szoktak: minden családban van ilyen, mindenki ismeri, de számukra ez a történet 200-szor meghallgatva sem válik unalmassá.

A nagypapa a háború idején kedveskedni akart a feleségének

„Nagypapámék Budán laktak a Viador utcában. Nagymamám gyermeket várt, és nagypapa, aki amúgy minőségellenőrként dolgozott, hogy kedveskedjen neki, Pestre indult villamossal egy húsboltba, hogy valami finomságot szerezzen neki, aki ráadásul aznap lett 19 éves. A villamos egyik kocsijában utazott, a peronon” – meséli nagypapája, Gyula történetét Dana arról, hogyan és miért került aznap arra a bizonyos villamosra. „Amikor a robbanás történt, a híd közepén voltak. A villamos lezuhant a Dunába, az egyik kocsija a víz alá került. Ő a következő kocsin utazott, amelyiknek egyik fele már a vízbe lógott, de ő szerencsére a villamos másik oldalán volt. Az emberek egymást lökdösve próbáltak menekülni, ekkor a nagypapát valaki meglökte és leesett – valószínűleg ennek a lökésnek köszönhette az életét.”

Ezek után a nagypapája nagyon különösen viselkedett. A családi elbeszélések alapján sokkot kapott. „Amikor hazaért, nagymama látta rajta, hogy történt valami, de ő nem beszélt semmit, lefeküdt aludni. Csak másnapra került olyan lelkiállapotba, hogy beszélni tudjon a szörnyűségről, és csak akkor mesélte el otthon a történetet.”

Annuska egy bunkó utasnak köszönhette az életét

A szerencse és a sors keze László nagymamájának is megmentette az életét, hiszen Annuska egész egyszerűen egy bunkó utasnak köszönheti az életét. „Nagyapámnak volt Szentendrén egy kis vegyesboltja. Azon a héten túl kevés árut rendelt, és a szállítók nem vállalták, hogy külön szállítsanak neki, hogy fel tudja tölteni a boltot” – emlékezett vissza László. – A papa ezért elküldte a nagymamát Budapestre áruért. Manyika először körbejárta Budát, és már egyetlen bolt maradt hátra. Sajtot kellett szerezni, de ahhoz Pestre kellett átvillamosozni. Budán ezért megpróbált felfurakodni a villamosra, amin rettenetesen sok ember volt. Amikor próbált feljutni, valaki beszólt neki, hogy „ne furakodj már”, és meg is lökte. A nagymamám leesett a villamosról, és csak dühösen nézte, ahogy elmegy nélküle a jármű. Aztán látta, ahogy berobban a híd.... Ő az első kocsiba szállt volna, amit teljesen ellepett a víz, úgyhogy ha nem löki le a bunkó utas, akkor ő is odaveszett volna, mint mindenki abban a villamoskocsiban, és akkor most én sem lennék itt... – teszi hozzá László.

A sors kifürkészhetetlen útjai...

„Ha a nagymamádat nem lökik le, akkor te most nem élnél, és ha az én nagypapámat nem lökik le, akkor most én sem lennék itt... Megdöbbentő, hogy milyen kicsiken múlnak a dolgok – egészíti ki férjét elérzékenyülve Dana.

Amikor folytattuk a sorsról a beszélgetést, mindketten mondják: velük a karma évekig csikicsuki játékot játszott. – Tényleg úgy tekeri a sors, hogy valamilyen úton-módon találkozz azzal, akivel találkoznod kell – mondta Dana, amihez László csak annyit tesz hozzá: Mi már sokszor találkozhattunk évekkel ezelőtt. Én például évekig oda jártam vásárolni, ahol Laci dolgozott. A beszélgetéseink során kiderült, hogy sok évig egymás mellett éltük az életünket, sokszor jártunk ugyanabba az étterembe és így tovább. Majd az internet kellett, hogy egymásra találjunk – aztán az első randinkon kiderült, hogy a Margit híd története összeköt minket...

A nagypapa évtizedekig nyomozott a robbanás után

Dana nagypapáját évtizedekig nem hagyta nyugodni, hogy pontosan megtudhassa, aznap mi is történt a hídon. A háború után hadnagyként tagja volt annak a nyomozócsoportnak, akik a korábbi iratokat, vallomásokat átvizsgálták. Elmondása szerint a híd aláaknázásáról mindenki tudott, de azt nem tudta senki, hogy azok élesítve vannak. A hidat a háborús vereséghez már közel álló németek aknázták alá, és állítólag a villamos robbantotta be a gyújtózsinórokat, de először a gázvezetékre gyanakodtak. Sokan viszont szándékos robbantást feltételeznek. Minden hónapban gyakorlatot is tartottak, amelyen imitálták a robbantást, illetve a teendőket egy esetleges támadás idejére. Azt, hogy végül is ki élesítette az aknákat, nem lehet pontosan tudni.

„Mintha mindig is ismertük volna egymást”

Dana és Laci 2018-ban kezdtek el beszélgetni egymással, majd már az első találkozáson nagyon jól kijöttek egymással. „Olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást” – mosolygott Dana a párjára, akivel tavaly nyáron össze is házasodtak. A nőnek egy korábbi kapcsolatából már két gyermeke is van, akik nagyon jól kijönnek Lászlóval is. A férj logisztikai termékfelelősként, Dana pedig építészeti-ingatlangazdálkodás asszisztensként dolgozik.