„Elkezd mosolyogni és nevetni, mintha látná az anyukáját” – végleg eltávozott a vízfejű kisfiú anyukája

Még a levegő is megfagyott a tiszakarádi temetőben, mikor végleg búcsút vettek a februárban elhunyt Vadászi Erikától. Öt éven át küzdött a mellrákkal, végül a betegség legyőzte őt. Mindenkit meghatott az az erő, amivel az életbe kapaszkodott, milyen sokáig képes volt küzdeni sorsa ellen. Erikát gyermekei tartották életben, végül a szervezete 34 éves korában feladta a harcot. 9 hónapos vízfejűséggel született gyermeke félárván maradt.

Erika legkisebb fia, Ábrahám, mindössze 9 hónapos. Vízfejűséggel született, és élete minden percében különös odafigyelést igényel. Az édesanya az utolsó pillanatig a gyermekeiért harcolt: minden mosolyért, minden érintésért, minden együtt töltött percért.

Örök nyugalomra helyezték a vízfejűséggel született Ábrahám édesanyját, Erikát 

A család a hagyományokhoz híven a temetés előtti éjszakán virrasztott Erika mellett, csendben, könnyek között búcsúzva attól az asszonytól, aki szívvel-lélekkel a családjáért élt. A temetésen mindenki ott volt, aki szerette – írja a Ripost.

– mondta a Ripostnak Horváth Zsolt, a vízfejű gyerek apukája, aki hiszi, hogy Erika fentről vigyáz rájuk. „El nem lehet szavakkal mondani, hogy milyen érzés az, amikor Ábrahám például egy pelenkázás után is csak elkezd mosolyogni és nevetni, mintha látná az anyukáját” – tette hozzá könnyekkel küszködve. 

A gyászoló Zsolt számára szinte elviselhetetlen a csend, amely Erika után maradt. A szerelmét veszítette el, és közben ott van a karjaiban közös gyermekük, aki állandó felügyeletet igényel. A napok hosszúak és embert próbálóak, de az összetartó család kapaszkodót jelent számára; és az a hit is erőt ad, hogy Erika odafentről, láthatatlanul, még mindig óvja azt a kisfiút, akiért élete végéig küzdött.