Kaviár, könnyek, kényszerleszállás: A Malév-birodalom tündöklése és titokzatos bukása - Galéria

Tizennégy esztendővel ezelőtt, egy ködös februári reggelen az ország szíve egy pillanatra megállt: a rádiók bemondták a felfoghatatlant, miszerint 66 évnyi szárnyalás után a Malév gépei a földön maradnak. Nem egy lassú agónia, hanem egy drámai, hajnali „gyorshalál” vetett véget a nemzeti büszkeségnek, amikor 2012. február 3-án reggel 6 órakor leállt az üzemelés.

Kaviár, luxus és a "Malév-mosoly" 

A Malév nem csupán egy közlekedési vállalat volt, hanem a magyar luxus és elegancia nagykövete. Ki ne emlékezne az ikonikus sötétkék egyenruhákra és a legendás „Malév-mosolyra”? A stewardessek válogatott szépségek voltak, akiknek a megjelenése egyet jelentett a magyar vendégszeretettel. A fedélzeten felszolgált libamáj és a prémium borok híre bejárta a világot, a légitársaság pedig a legelitebb klub, a Oneworld szövetség tagjaként olyan óriásokkal emlegették egy lapon, mint a British Airways vagy az American Airlines.

A drámai vég: Géplefoglalások és könnyes búcsú

A bukás olyan volt, mint egy hollywoodi thriller. A hitelezők már a levegőben „vadásztak” a magyar gépekre: Dublinban és Tel-Avivban is foglaltak le repülőt tartozások miatt. Az utolsó, Helsinki-Budapest járat landolása után a pilóták és a légiutas-kísérők sírva ölelték át egymást a kifutópályán. A „MA” kódú repülőjegyek pillanatok alatt váltak értéktelen papírfecnivé, az utasok pedig ezrével rekedtek a világ különböző pontjain. 

Mi maradt utána? 

Bár a kék-fehér gépek már nem szelik az eget, a nosztalgia erősebb, mint valaha. A ferihegyi Aeropark repülőmúzeumban ma is megcsodálhatjuk azokat a Tu–154-eseket amelyek egykor a büszkeségünket hordozták. A Malév emléke ma is él: a retró reklámok és a régi „sztyuvik” történetei emlékeztetnek minket arra az időre, amikor Magyarországnak még saját szárnyai voltak.

A képre kattintva megnyílik a fotógaléria!