Betonfalak, játszóterek – ilyen volt az élet régen a lakótelepen

Budapest lakosainak száma 1873 és 1908 között megháromszorozódott. Bár még ekkor sem érte el a fővárosi lakosok szám az 1 milliót, már bőven 900 ezer felé közelített. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy vidékről tömegek döntöttek úgy, hogy szerencsét próbálnak a fővárosban. Közülük sokan elsőként tapasztalták meg, hogy milyen az élet a lakótelepen.

Így indult az élet a lakótelepen

Ez a fajta, országon belüli népvándorlás viszonylag gyorsan lakáshiányt eredményezett Budapesten. A városvezetés lakáshiányt célzó, első hatékony intézkedésére 1908-ig kellett várni: az akkori lakástörvény eredményeként jött létre a Wekerletelep, ahol 1913-ig több mint 4000 lakás épült. Az első jelentősnek mondható lakótelep-építések azonban csak az 1950-es évek végén kezdődtek, főleg Lágymányoson és Külső-Ferencvárosban, a hírhedt Mária Valéria-telep felszámolása után. 1961-ben épült meg az úgynevezett kísérleti lakótelep Óbudán, ami azért volt érdekes, mert itt különféle háztípusokat építettek:

• garzonházat,
• sorházat és
• pontházat.

Ezek külső és belső folyosóval, illetve folyosó nélkül, különböző emeletmagasságokkal, erkéllyel és loggiával rendelkeztek, hogy választási lehetőséget kínáljanak a lakást keresőknek. Ezeket a lakásokat pedig még be is rendezték, kimondottan erre a célra tervezett bútorokkal és egyéb háztartási kellékekkel.

A képre kattintva galéria nyílik a Fortepan képeiből, melynek fotóit nézegetve bárkit elkaphat a telepi érzés!