Lezuhant a Malév repülőgépe, sokkoló történet

Ötven éve, 1975. szeptember 30-án, közvetlenül a bejrúti leszállás előtt a Földközi-tengerbe zuhant a Malév Tu-154-es repülőgépe, a szerencsétlenséget - melynek oka azóta is ismeretlen - senki nem élte túl. 

Így történt a Malév repülőgépének tragédiája 50 éve

A Malév menetrendszerű Budapest–Bejrút 240-es járata helyi idő szerint 1975. szeptember 30-án éjjel 3 óra 44 perckor (magyar idő szerint 1 óra 44 perckor), nyolc perccel a repülőtérre tervezett érkezés előtt zuhant a Földközi tengerbe. A gépen tartózkodó ötven utas és a tíz főnyi magyar személyzet életét vesztette. A három sugárhajtóműves TU-154-es repülőgépet alig egy évvel a baleset előtt gyártották, a 42 éves kapitány, Pintér János addig már több mint 1400 órát töltött a levegőben ilyen típusú géppel.

A tragédiával kapcsolatban számos kérdés még ma is tisztázatlan. Már a gép indulását is több furcsaság övezte: jóllehet a Malév jegyirodái két héttel a tervezett indulást megelőzően azt közölték, minden jegy elfogyott, a 161 férőhelyes gépen alig ötvenen tartózkodtak. Az utaslistán egy magyar, egy szaúd-arábiai, egy egyiptomi, egy angolai, hat francia (közülük négy apáca), öt brit (köztük egy háromtagú család) és két finn állampolgár mellett több mint harminc libanoni útlevéllel rendelkező palesztin férfi szerepelt. A bejrúti járatnak menetrend szerint szeptember 29-én 16:50-kor kellett volna indulnia, de csak 23:10-kor emelkedett a levegőbe, a felszállási engedély kiadását több alkalommal indoklás nélkül, felső utasításra halasztották el.

A katasztrófa idején a bejrúti repülőtér berendezései csak korlátozottan működtek, a helyi légiirányítókkal nehezen lehetett kapcsolatba lépni. Ez azonban nem volt különösebben meglepő, ugyanis az 1975 áprilisában kitört libanoni polgárháborúban a stratégiai fontosságú bejrúti nemzetközi repülőtér környékén szinte állandó jelleggel fegyveres összecsapások folytak. A kialakult helyzet miatt a legtöbb légitársaság felfüggesztette Libanonba tartó járatait, a nemzetközi forgalom gyakorlatilag megszűnt, a légikikötőt a helyi légitársaságok mellett csak a Malév és a keletnémet légitársaság használta.

A Malév járata a ciprusi légtér elhagyása után felvette a kapcsolatot a bejrúti légiirányítással, de nem sokkal később eltűnt a radarokról. A Reuters brit hírügynökség másnapi jelentése szerint "a part menti szállodák vendégei elmondták, hogy 3 óra 45 perc körül nagy robbanást hallottak és ezt követően azt látták, hogy egy tűzlabda a tengerbe vágódik", a térségben tartózkodó brit Lockheed C 130 Hercules gép személyzete pedig "fényes villanást és roncsdarabokat észlelt a tenger felett".

Hogy pontosan mi történt, az a mai napig rejtély. A roncsokat és a fekete dobozt annak ellenére sem keresték, hogy a brit haditengerészet felajánlotta a segítségét, azok minden bizonnyal továbbra is a tenger fenekén hevernek. Az áldozatok közül 37 holttestét emelték ki, akiket egy helyi, azóta megszűnt temetőben temettek el. A leszállás előtti rádióforgalom adatai szerint a gép egy várakozókör megtétele után a landoláshoz készülődve siklópályán volt, amikor kormányozhatatlanná vált, de a robbanás nem a levegőben, hanem a tengerbe csapódáskor következett be. A világ hírügynökségei néhány órával a történtek után, azaz magyar idő szerint hajnalban már hírt adtak a balesetről, itthon azonban csak másnap jelent meg egy rövid MTI-közlemény.

A magyar kormány a közel-keleti háborús viszonyokra hivatkozva nem kezdeményezte a tragédia okainak alapos feltárását. Létrejött ugyan egy libanoni vezetésű nemzetközi bizottság három libanoni, öt magyar, két szovjet és két brit taggal, de munkájukról kevés részlet látott napvilágot, szűkszavú és sok kérdést nyitva hagyó jelentésük szerint a tragédia ismeretlen okból következett be. Meggyőző magyarázat híján arról, hogy mi történhetett, több teória is kering. Nem zárható ki, hogy véletlen robbanás történt, vagy a gép egyszerűen meghibásodott - a Tu-154-es nem a megbízhatóságáról volt híres, igaz a balesetek nagyobb részét emberi mulasztások okozták, és a Malév gépei közül csak ez az egy szenvedett katasztrófát.

Más feltételezések szerint azonban a gép merénylet áldozata lett, egy rakétával lőtték le. Egy teória szerint azért, mert illegálisan szállított fegyvert a polgárháborús Libanonba, ugyanis egyes beszámolók szerint az utastér egy részét leplombált ládák foglalták el. Az is lehetséges, hogy a célpont a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) budapesti irodáját egy nappal korábban megnyitó magas rangú palesztin delegáció volt, amely azonban nem ezzel a járattal utazott haza: a jegyeket megváltották, de nem szálltak fel a fedélzetre. Akad olyan feltételezés is, hogy a gépen utazó palesztinok a titokban Magyarországon kapott katonai kiképzés után tértek haza. Egyes beszámolók szerint felszállás előtt a gépet a Ferihegyi repülőtér egy félreeső részén várakoztatták, ahol egy rövid időre a fények is kihunytak, akadnak, akik szerint ekkor rakodták fel a fegyvereket, vagy keltették azt a látszatot, hogy az utaslistán nem szereplő PFSZ-csúcsvezetők ekkor szálltak fel. Több elmélet kering arról is, hogy amennyiben tényleg merénylet történt, kik álltak a háttérben: az izraeliek, a szovjetek, az amerikaiak vagy rivális arab terrorszervezetek.

A tragédia ügyében 2003-ban hivatalos vizsgálat indult, de a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentését szigorúan titkosnak minősítették. 2009-ben a magyar kormány fejenként négymillió forintos kegyeleti támogatást ajánlott fel a magyar áldozatok hozzátartozóinak. A katasztrófa után a budapesti Farkasréti temetőben jelképes sírt, emlékhelyet avattak fel, amelyet a baleset 30. évfordulóján felújítottak.

(A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga)