Csak egy nő élte túl a repülőgép-katasztrófát: most elárulta, minek köszönheti

Malien Díaz Almaguer a fedélzeten lévő 113 ember egyike volt azon a kereskedelmi repülőgépen, amely hét évvel ezelőtt lángba borulva zuhant le – de a többi 112 utassal és személyzeti taggal ellentétben ő túlélte. Istennek ad hálát, hogy a mai napig életben van. 

2018. május 18-án, 19 évesen, férje társaságában utazott, amikor a Cubana de Aviación belföldi 0972-es járata a felszállást követően, alig két mérföldre a havannai José Martí nemzetközi repülőtértől egy farmra zuhant a kubai főváros határában. Akkoriban Malien éppen a nyüzsgő fővárosban tartózkodott – Kuba legnagyobb karibi szigetének nyugati partján –, hogy párjával hivatalos ügyeket intézzen, mielőtt visszatérnek szülővárosukba, Holguínba. A járat helyi idő szerint 11 órakor indult volna, de a repülőgép sorsa már azelőtt megpecsételődött, hogy az utasok és a személyzet felszálltak volna: súlyprobléma okozta már a földön a problémát. Ehhez még hozzájárult, hogy a vízszintes vezérsík trimmje – amely a pilótát segíti a gép stabil repülési helyzetének fenntartásában minimális kormánymozdulat mellett – 2,5 egységgel magasabbra volt állítva a megengedettnél – írja a Unilad.

Délben a pilótafülke engedélyt kapott a kifutópályára. Ám közvetlenül a felszállás után a gép többször jobbra, majd balra dőlt, vesztett a sebességéből, irányíthatatlanná vált, és zuhanni kezdett, végül lezuhant, megölve mindenkit a fedélzeten – kivéve Malient. „Számomra a baleset és mindaz, ami utána következett, életem legnagyobb próbatétele volt. Kettévágta az életem: volt előtte és van utána” – mondta Malien exkluzív interjúban a lapnak. Malien nemcsak a férjét veszítette el a balesetben – amely emberi mulasztás miatt történt –, hanem gerincsérülést is szenvedett, ami teljes bénuláshoz vezetett, elveszítette bal lábát térdtől lefelé, és olyan traumával kellett együtt élnie, amelyet a világon csak kevesen érthetnek meg. Ehhez társult a túlélők bűntudata is. „Ha különböző szempontokból nézem, azt mondhatom, nem volt könnyű egyik napról a másikra rádöbbenni, hogy az egészségi állapotom rendkívül törékeny, és hogy naponta többféle kezelést és orvosi beavatkozást kell elviselnem ahhoz, hogy életben maradjak” – magyarázta a kubai nő, aki a baleset óta Havannában él.

„Nagyon fiatal voltam, mindössze 19 éves, a terveim szó szerint semmivé váltak, és hirtelen az lett a feladatom, hogy megmeneküljek a helyzet súlyossága elől. Ma, hét évvel később, már nem látom úgy az életet, mint korábban. Hálás vagyok mindenért, ami történik velem – még azért is, ami elsőre nem tűnik jónak. Élvezek minden apró részletet, és mindenekelőtt hálát adok és dicsőséget Istennek mindenért. Nem emlékszem semmire abból a pillanatból” – mondta. „Arról a napról csak néhány részlet dereng a repülőtérről, de abból, amikor a fedélzeten voltam, semmire nem emlékszem.” Bár magára az ütközésre nem emlékszik, túlélését egyetlen dolognak tulajdonítja – Isten beavatkozásának.

„Istennek terve volt – és van – az életemmel. Ő volt és maradt a hajtóerőm, hogy minden életpróbát legyőzzek attól a pillanattól kezdve, hogy megismertem Őt.”