Így szerezheted vissza a szerelmedet péntek 13-án, Szent Antal ünnepnapján

Te kipróbálnád Szent Antal párkereső imáját? Péntek 13-a rengeteg babona és hiedelem kiindulópontja, de leginkább a szerencsétlenséggel kapcsolatos néphiteké. Kevesebben tudnak arról, hogy június 13. egyúttal Páduai Szent Antal ünnepnapja is, akit a katolikus hagyományokban gyakran „alamizsnás Antalként” is emlegetnek. Több népszokás és babona kapcsolódik hozzá, különösen a szerelem, párválasztás és a szegények megsegítése terén. Pontosan mit tehetsz azért, hogy segítségével a szerelemben is szerencséd legyen? Összeszedtük a teendőket!

Az ünnepnap, amivel egyenesbe jöhet a szerelmi életed

Június 13-án, az ünnepnapján sok fiatal lány és asszony imádkozott Szent Antalhoz, hogy jó férjet találjon. Ehhez gyakran kilenc napon át imádkoztak, ez volt a kilenced. Ezeket nevezzük férjkereső imáknak és kilencedeknek. A következő ima gyakori volt:

Az is előfordult, hogy a lányok kis papírcetlikre férfineveket írtak, majd Szent Antal szobra alá helyezték. Mindennap eltávolítottak egyet, az utolsó megmaradó név „a leendő vőlegény” nevét jelölte. Ártatlan népszokásként ez a hagyomány még ma is él. 

Dél-európai (főleg portugál és olasz) szokásként ismert, de eljutott a magyar néphitbe is, hogy Szent Antal szobrát vagy képét, ha esetleg mégsem segített elég gyorsan párt találni, „fejre állították”, hogy jelezzék, gyorsabb teljesítésre számítottak.

A Szent Antal ünnepnaphoz közeli mise után szokás volt rózsaszirmokat vagy virágokat megszenteltetni, majd azokat a párkeresők a párnájuk alá tették, abban bízva, hogy álmukban meglátják jövendőbelijüket. Ez a hagyomány mára teljesen kiveszett, de ki tudja, talán még működik. Ki kell próbálni!
Szent Antal az „elveszett szerelem” esetén is segítőként lépett fel. Sokan akkor is hozzá fordultak, ha a szeretett személy elhagyta őket. A bazsarózsát vagy más, az ünnepen virágzó növényt Szent Antal virágának nevezték. A virágot a lányok megszárították, és elrakták szerelmi jósláshoz.

Szent Antal, mint a szegények segítője

Egy elterjedt adományozási szokás volt, hogy ha valaki kért valamit Szent Antaltól, például gyógyulást, szerencsét, szerelmet és az teljesült, akkor kenyéradományt adott a szegényeknek hálából. Ez volt a „Szent Antal kenyere”. Magyar falvakban gyakori volt, hogy a templom ajtajánál kenyereket hagytak a rászorulóknak Szent Antal tiszteletére. Június 13-án vagy azt megelőző napon a hívők ételt, süteményt, kenyeret vittek a templomba, amit a szegények között osztottak szét, kérve Szent Antal közbenjárását.