Megrendítő: József a felesége halála után egyedül gondoskodik négy gyermekéről

Madarász József februárban, 48 évesen lett özvegy. Hat gyerekéből négy kiskorú, a tragédia óta egyedül látja el őket. Szegénységben élnek, de számára sokkal fontosabb, hogy összetartanak, segítik és szeretik egymást…



Megosztás
Szerző: Metropol
Létrehozva: 2025.06.08. 08:30
megrázó TV2 Újratervezés (tévéműsor) segítség gyász

A Madarász család egy kétszobás régi vályogházban él, a Fejér megyei Sárkeresztúron. Nincs fürdőszobájuk, vízhez a kerti csapból jutnak, lavórban fürdenek. A családfenntartó édesapa, József mesél nekünk szerény, de tisztességes életükről.

Fotó: Fanny magazin

„Másfél nap alatt ment el”

József korábban a vasútnál, temetkezésnél, építőiparban is dolgozott. Ahogy mondani szokás, jóformán volt már minden, csak akasztott ember nem. Jelenleg a Református Egyházközségnél kisegítő – külterületi karbantartó, nyolcórás, bejelentett munkában. Feleségével 23 évig éltek együtt. Hat gyerekük született, akik 24, 21, 17, 12, 9 és 6 évesek - írja a Fanny magazin.

A feleségem még csak most lett volna 42 éves – szomorkodik az édesapa. –Tragikus hirtelenséggel, mondhatni másfél nap alatt ment el. Ősztől voltak ugyan betegségei, de senki nem gondolta, hogy ez lesz belőle. Tavaly november 26-án került be a kórházba alhasi fájdalmakkal, egy nappal később, a szülinapomon meg is operálták, a hasfalában találtak valamilyen gyulladást. Három hétig mesterséges kómában, mélyaltatásban tartották, közben négyszer műtötték, az utolsó az volt, amikor kivették a méhét. Onnantól megkezdődött a folyamatos gyógyulás. Három hónapig kórházban feküdt, amit közel egy hónapnyi rehabilitáció követett. Február elején került haza, gyenge volt, de már mászkált, jobban volt. Február 25-én bekerült a kórházba influenza tünetekkel, hányással, hasmenéssel, a hasát fájlalta egy kicsit. Még másnap reggel beszéltünk telefonon arról, hogy mit vigyünk be neki a kórházba. Este meg már hívott a fiam, aki bevitte neki a holmikat, hogy van egy óránk elbúcsúzni tőle. Akkor már nem volt magánál, gyógyszerrel tartották életben, hogy a családtagok el tudjanak tőle köszönni

– szomorkodik az édesapa.

Fotó: Fanny magazin

„Tartjuk egymásban a lelket”

József képtelen felfogni, hogy mi is történt, de nem engedheti meg magának, hogy összeroskadjon, hiszen a gyerekeinek szükségük van rá. 

„A legkisebb még csak hatéves, most ballag az oviból, a 12 éves epilepsziás, ő még gyógyszerbeállítások alatt áll, fokozott figyelmet igényel, a 17 éves fiam meg véralvadászavarban szenved, tartós betegnek van nyilvánítva, de ő is jól tanul, kilencedikes, bútorasztalosnak készül. A huszonéves fiam és lányom két éve költözött Fehérvárra, együtt kerestek albérletet. Mondták, hogy szerencsét próbálnak. Sikerült nekik, azóta is egy munkahelyen vannak. A tragédia óta többször jönnek hozzánk haza ők is. Beszélgetek velük az anyukájukról, természetesen kijárunk a temetőbe, viszünk virágot, és gyűjtögetünk arra, hogy egy kis síremléket állítsunk a feleségemnek, Csillának. Figyelem a gyerekeket, hogy jól vannak-e, egyelőre nem látok rajtuk semmilyen nyomást, változást. Persze ki tudja, hogy később mi jön elő bennük. Engem leköt a velük való foglalkozás, a munkahely, az otthoni teendők, őket pedig a tanulás. Reggel viszem őket oviba, suliba, nyolcra megyek dolgozni, délután otthon takarítok, főzök, mosok, megyek a gyerekekért. Folyamatosan így zajlik az életünk. A nagyok már segítik a kicsiket, reggel részt vesznek az öltöztetésükben, de persze testvérviták közöttük is előfordulnak. Ők bennem tartják a lelket, én meg bennük, szerencsére összhangban zajlanak a mindennapok” – árulja el.

„A szegény ember is tud jól élni”

Rengeteg tervük volt a feleségével. Minden erejükkel azon voltak, hogy jobb körülményeket biztosítsanak a gyerekeknek.

Közösen gyűjtögettünk, de most minden tervünk romokba dőlt. Az volt a cél, hogy én leteszem a jogosítványt, neki sajnos rosszak voltak a fogai, szerettük volna megcsináltatni, hogy rendben legyen. Sajnos a közösen félretett pénz most másra ment el. Nem nagy a fizetésem, keveset tudok félretenni, de azért spórolgatok, ahogy tudok. Egyelőre a gyerekek miatt nem tudok plusz munkát vállalni, de így is eléldegélünk. Hozzászoktunk ehhez az élethez, de próbálkozok mindennel, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen. Ezt a házat még a testvéremtől kaptam, de ráírattam a gyerekek nevére, hogy legyen nekik egy biztos pontjuk. Természetes, hogy azt szeretném, hogy nekik kényelmesebb legyen az életük. Ők nem igazán foglalkoznak azzal, hogy mi szegények vagyunk, vagy, hogy vannak nálunk gazdagabbak. Fürdés mindig van, tisztán járnak iskolába, panasz nincs rájuk. Mindig dicsérik őket, hogy milyen szépek, a lányok állandóan fonatják a hajukat. A szegény emberek is tudnak jól élni. Sajnos megtörténik, hogy az embernek ilyen a sorsa, ezen már nem tudunk változtatni. A tragédia óta még nehezebbek a mindennapjaink, de a gyerekekből merítek erőt, nem akarom még őket is elveszíteni. Nem engedhetem meg, hogy magam alá rogyjak, muszáj tartani magam. Nekem ők a mindeneim, értük megéri küzdeni. De ez oda-vissza így van, mert ők is nagyon szeretnek. Az összefogás, szeretet sokat jelent nekünk. Nekem csak annyi a kívánságom, hogy együtt legyen a család, és boldogok legyenek a gyerekek…

- mondta József.

Fotó: Fanny magazin

Bekerültek a TV2 Klub műsorába

Aki szeretné közelebbről megismerni a családot, június 9-től hétköznap esténként megteheti, mert szerepelnek az TV2 Klub Újratervezés című műsorában, ahol a csapatnak köszönhetően hatalmas lehetőséget kapnak. Teljesen átalakul az otthonunk, amivel gyökeresen megváltozik az életük. Még József felesége jelentkezett a felhívásra, de sajnos a forgatást már nem érhette meg…

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás