Megrendítő: József a felesége halála után egyedül gondoskodik négy gyermekéről

A feleségem még csak most lett volna 42 éves – szomorkodik az édesapa. –Tragikus hirtelenséggel, mondhatni másfél nap alatt ment el. Ősztől voltak ugyan betegségei, de senki nem gondolta, hogy ez lesz belőle. Tavaly november 26-án került be a kórházba alhasi fájdalmakkal, egy nappal később, a szülinapomon meg is operálták, a hasfalában találtak valamilyen gyulladást. Három hétig mesterséges kómában, mélyaltatásban tartották, közben négyszer műtötték, az utolsó az volt, amikor kivették a méhét. Onnantól megkezdődött a folyamatos gyógyulás. Három hónapig kórházban feküdt, amit közel egy hónapnyi rehabilitáció követett. Február elején került haza, gyenge volt, de már mászkált, jobban volt. Február 25-én bekerült a kórházba influenza tünetekkel, hányással, hasmenéssel, a hasát fájlalta egy kicsit. Még másnap reggel beszéltünk telefonon arról, hogy mit vigyünk be neki a kórházba. Este meg már hívott a fiam, aki bevitte neki a holmikat, hogy van egy óránk elbúcsúzni tőle. Akkor már nem volt magánál, gyógyszerrel tartották életben, hogy a családtagok el tudjanak tőle köszönni

Közösen gyűjtögettünk, de most minden tervünk romokba dőlt. Az volt a cél, hogy én leteszem a jogosítványt, neki sajnos rosszak voltak a fogai, szerettük volna megcsináltatni, hogy rendben legyen. Sajnos a közösen félretett pénz most másra ment el. Nem nagy a fizetésem, keveset tudok félretenni, de azért spórolgatok, ahogy tudok. Egyelőre a gyerekek miatt nem tudok pluszmunkát vállalni, de így is eléldegélünk. Hozzászoktunk ehhez az élethez, de próbálkozok mindennel, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen. Ezt a házat még a testvéremtől kaptam, de ráírattam a gyerekek nevére, hogy legyen nekik egy biztos pontjuk. Természetes, hogy azt szeretném, hogy nekik kényelmesebb legyen az életük. Ők nem igazán foglalkoznak azzal, hogy mi szegények vagyunk, vagy, hogy vannak nálunk gazdagabbak. Fürdés mindig van, tisztán járnak iskolába, panasz nincs rájuk. Mindig dicsérik őket, hogy milyen szépek, a lányok állandóan fonatják a hajukat. A szegény emberek is tudnak jól élni. Sajnos megtörténik, hogy az embernek ilyen a sorsa, ezen már nem tudunk változtatni. A tragédia óta még nehezebbek a mindennapjaink, de a gyerekekből merítek erőt, nem akarom még őket is elveszíteni. Nem engedhetem meg, hogy magam alá rogyjak, muszáj tartani magam. Nekem ők a mindeneim, értük megéri küzdeni. De ez oda-vissza így van, mert ők is nagyon szeretnek. Az összefogás, szeretet sokat jelent nekünk. Nekem csak annyi a kívánságom, hogy együtt legyen a család, és boldogok legyenek a gyerekek…