Régen feladatuk volt, ma már ölebek – képeken, hogyan tartották a kutyákat az előző században

Bár az elmúlt 100 évben világunk hihetetlen mértékben felgyorsult és átalakult, mégis kevés dolog alakult át olyan mértékben, mint a kutya-ember kapcsolat, illetve a kutyatartási szokásaink. A kutya egyre inkább a család teljes értékű tagjává válik, aki egyre több kiváltsággal rendelkezik. Gondoljunk csak a babakocsiban vagy válltáskában sétáltatott ölebekre, a kutya ovikra, napközikre, hotelekre vagy épp a kutyák számára létesített fagyizókra. Korábban azonban csak a kiváltságos kutyák élete volt könnyű. Tartson velünk és nézze meg, hogyan éltek a kutyák az előző évszázadban.

Kutyák a fronton 

A kutyák nem csak a boldog békeidőkben, de még a fronton is hűségesen szolgálták gazdáikat. Őrszemként, futárként, illetve a sérült katonák felkutatásában egyaránt megállták a helyüket a háborúk során. Az ügyesebbeket még arra is be lehetett tanítani, hogy ne hangos ugatással, hanem halk morgással jelezzék, ha ellenség közelített a lövészárokhoz vagy a drótkerítéshez. Egyik legfontosabb feladatuk ugyanakkor az üzenetek szállítása volt, ami kulcsfontosságú volt olyankor, amikor minden más kommunikációs kapcsolat megszakadt az egységek között.  

Ugyanakkor terápiás jellege is volt a kutyák háborúban betöltött szerepének: a sérült katonák felépülésében is sokat segédkeztek.

A szóbeszéd szerint volt, aki kabalaként tartott magánál kutyát a háború során, állítólag Hitler is kabalaként tekintett a német juhászára. 

Sok múlik azon, hogy ki hova születik 

Vidéken a kutyákra sokáig úgy tekintettek, mint haszonállatra. Fogatokba kötötték őket, majd jól megrakott szekeret vontattak velük. A parasztság leginkább terelőkutyaként és házőrzőként vette hasznukat. Nem véletlen, hogy több, méltóan híres pásztorkutya fajta származik hazánkból. Ilyen például a puli, a pumi vagy a mudi. Az arisztokrácia ugyanakkor a vadászat során alkalmazta a négylábúakat. Kifejezetten ügyes vadászkutyának minősül a beagle, az angol véreb, az angol vagy az ír szetter, a különböző spániel fajták, a terrierek és a vizslák.

A jómódú polgárság viszont már ekkoriban is kedvtelésből tartott kutyát. A legtöbb kutyákat megörökítő fénykép éppen ezért családi albumokból származik, amikor a család magával vitte a kirándulásra, a nyaralásra, vagy akár a fotóstúdióba is a kedvencet.

Érdekesség, hogy már az 1940-es években is léteztek kutyaiskolák, sőt, gazdáiknak is szerveztek képzéseket. 

Kutyák az előző évszázadban

A XX. században már egyre több kutatás foglalkozott a különböző kutyafajták sajátosságaival és viselkedésük elemzésével, így fokozatosan egyre többet tudtunk meg a hűséges négylábúakról, amelyek már ősidők óta szoros kötelékben éltek az emberekkel. A fajtatenyésztés előtérbe kerülésével a kutyavásárok is kezdtek megszaporodni. A városiasodás és az iparosodás hatására pedig a kutyák élettere egyre inkább összenőtt az emberével.

Tartson velünk a múltidéző időutazáson és nézze meg, milyen is volt a kutyánk felmenőinek élete: