Festmények bizonyítják: régebb óta érkeznek ufók a Földre, mint azt sejtjük

Az ufókat (azonosítatlan repülő tárgyak) övező rajongás, és talán az észlelésük is, ha valóban léteznek, egy olyan jelenség, amely már régóta foglalkoztatja az embereket. Ezt a témát vette elő Joe Rogan a háromórás podcastműsorában.

Tudósok és művészetkritikusok elemeztek olyan tárgyi emlékeket, például korai barlangrajzokat, amelyek a jelek szerint ufóknak vélt tárgyakat ábrázolnak. Bóbitafejű lények bogárszerű szemekkel és antennákkal, repülő korongok az égen, és még sok más ehhez hasonlót. De vajon tényleg biztosak lehetünk abban, hogy az ufók valóban így néznek ki, vagy csak megszoktuk, hogy az emberi elme így képzeli el őket?

Az egyik első példát arra, hogy egy műalkotáson ufónak látszó alak bukkan fel, egy i. e. 10 000 körül készült olasz barlangfestményen látható. A képen egy kultikusnak tűnő alakok csoportja varázsol el egy földönkívüli kinézetű, abnormálisan hosszú karokkal rendelkező lényt, ami egy kisebb idegen személyt ölel körbe. Ami hátborzongató, hogy a nagyobb idegen lény karjai egyben a kis idegen lényhez tartozó antennáknak is tűnnek, valahogyan összeolvasztva őket.

„Elég vad belegondolni, hogy a földönkívüliekbe vetett hit már azelőtt kialakulhatott, hogy Krisztus a vízen járt volna. Azon tűnődöm azonban, hogy vajon az idegeneket ábrázoló barlangfestmény értelmezése azért van, mert nem szoktunk hozzá, hogy az embereket ilyen irreális és antropomorf módon ábrázolják. Valójában minél messzebbre megyünk vissza a művészettörténetben, annál inkább egyszerű pálcika alakú, geometrikus testű figurákként ábrázolták az embereket. Csak sokkal később, amikor a művészeti elvek a hiperrealizmust helyezték előtérbe, például a reneszánsz és a barokk, változtattunk azon, ahogyan az embereket a festményeken ábrázolták” – hangzott el a műsorban. 

Carlo Crivelli 1486-ban készült, Szent Emídiummal való mennybemenetel című festménye egy másik példa az ufóészlelésre. Ami egy látszólag hétköznapi vallásos festménynek tűnik az Annunciációról, az valójában nagyon futurisztikus és disztópikus. Hagyományosan az Annunciációt úgy festik meg, hogy a Szűzanyát aranyló fényben öntik el, amint a kecses Gábriel angyal üdvözli. Ehelyett itt úgy tűnik, a Szűz Máriát egy lézerszerű fény venné célba, amely az égből ragyog lefelé.

Néhány műalkotás még csak nem is maradt az értelmezésre, és egyenesen egy ufó jelenlétét hirdeti. Ez a helyzet Hans Glaser 1561-ben készült, Nürnberg fölött látható égi jelenség című művével. Ezen az illusztrált, újságnak tűnő műtárgyon Glaser kifejezetten egy „szörnyű jelenés” észlelését ábrázolja a város felett, amelyben repülő tárgyak csatáznak egymással az égen. Egy nagy fekete lándzsafejű tárgy magasodik a város fölé, és kisebb színes tárgyak repülnek a nap körül. Glaser brosúrája vitathatatlanul a legközelebb került az utóbbi időkben annak bizonyításához, hogy az ufók mindig is léteztek, és talán már észlelték is őket, de talán közelebb állok ahhoz, hogy a Marsra költözzek, minthogy arra várjak, hogy egy pókhálós lábú példány kopogtasson az ajtómon.