"Geresdlakon találtunk otthonra" – egyre több finn költözik Baranyába

Filmbeillő történet mindaz, ami a baranyai falucskában, Geresdlakon történik. A kiöregedésnek indult település sorsa megváltozott az elmúlt évtizedekben és új lendületet kapott: a régi parasztházakat felújítják, szaunákat építenek, közösségi eseményeket szerveznek. S hogy mi mindennek az oka? Többek között a finnek!

„A férjem ideutazott és vett egy házat”

Hol volt, hol nem volt, megannyi véletlennek köszönhetően, egyszer csak ide települt egy finn hölgy, aki olyannyira beleszeretett a faluba, hogy örömét, akinek csak lehetett, elhíresztelte szülőföldjén. Az ő boldogságán felbátorodva, újabb és újabb finn család vásárolt itt házat. Ebbe az áramlásba csatlakozott be Sisko is a férjével, bár korábban senkit sem ismertek az itt élő finnek közül. 

"Zenetanárnőként dolgoztam egy iskolában, a férjem pedig orvos volt" – meséli a Fanny magazin hasábjain a kedves hölgy. 

"Sokáig dédelgettük azt az álmot, hogy nyugdíjas korunkra elköltözünk egy olyan európai országba, ahol jobb az idő, mint nálunk. Asztmás vagyok, a nagy hidegben nem kapok levegőt, így nekem minden tél komoly tortúra volt. Ráadásul ott fél évig tart a jéghideg, havas időszak. Egyszer, a férjem hallotta a munkahelyén, hogy egy ismerőse házat árul egy magyar faluban, Geresdlakon. 

A ház megvásárlása után, első dolgunk volt, hogy beszereztünk egy nyelvkönyvet. Nagyon nehéz a magyar nyelv, de a sok tanulásnak, a szomszédoknak köszönhetően már jól beszéljük. Kezdetben mi is ingáztunk a két ország között, majd száz százalékosan idetelepedtünk. Csak három évenként megyünk vissza Finnországba, mert nem olcsó az utazás, de a gyerekeink, unokáink is szoktak jönni. Nagyon hiányoznak, de az internetnek köszönhetően, bármikor láthatjuk, hallhatjuk őket."

„Szeretjük a magyaros ételeket”

Körülbelül harminc finn családnak van itt háza, de a nagyrészük, a fecskékhez hasonlóan vándorolnak, és a teleket, sőt, sokan a nyarakat is otthon töltik. A többségük tavasszal és ősszel jön a magyar faluba, csak öt-hat család él itt egész évben. A finnek őszintén próbálnak beilleszkedni a geresdlaki életbe. A régi parasztházakat helyi munkaerővel újíttatják fel, felvásárolják és ezzel megmentik a pincéket, szőlőskerteket. Az itt élő finnek magyarul, a magyarok pedig finnül tanulnak. 

"Mindenki más okból jön ide" – magyarázza Sisko. "Van, aki hozzánk hasonlóan az időjárás miatt, van, aki gazdasági megfontolásból, hiszen itt minden olcsóbb, és van olyan is, akit politikai okok vezérelnek. Minden évszakban más itt az élet. Tavasszal és ősszel sokat találkozunk a finnekkel, együtt szórakozunk. Hetente egyszer magyar nyelvet tanítok nekik. Ilyenkor, télen a pihenésé a főszerep, de szeretek kézimunkázni is: horgolni, kötni. És van idő arra is, hogy új recepteket próbáljak. Már el tudom készíteni a töltött káposztát, gőzgombócot, paprikáscsirkét, pörköltet is. Szeretjük a magyaros ételeket, de elég nehezek, úgyhogy nem eszünk minden nap ilyeneket, és én nem készítem olyan csípősre, mint általában szokás. Tavasztól őszig sokat vagyok a kertben és a szőlőben, gazolok, kapálok. A férjemmel zenélünk, ő gitározik, én harmonikázok és énekelek. Régen jártam a falusi kórusba is, ami hatalmas élmény volt. Énekeltünk a templomban, falunapokon is. Nagyon szeretjük ezt az aktív életet."

„A magyarok barátságosabbak”

A geresdlaki könyvtárban többszáz finn nyelvű könyvet lehet kikölcsönözni, sőt, van olyan utcanév, ami már mindkét nyelven fel van tüntetve. A falubeliek, nemzetiségtől függetlenül, arra törekszenek, hogy békében, jóviszonyban, tiszteletben éljenek együtt. 

"Az elejétől fogva kedvesen fogadtak minket a faluban" – meséli Sisko. 

"Sokan átjöttek, hogy megismerkedjünk, apró ajándékot hoztak, meghívtak magukhoz. Úgy éreztük, hogy örültek, hogy jöttünk. A magyarok sokkal barátságosabbak, mint a finnek. Rugalmasabbak is, mi túlságosan szeretjük követni a szabályokat, sokkal merevebb a gondolkodásunk. Kezdetben kicsit furcsának találtam, hogy olyan közel jönnek hozzánk az emberek, de idővel megszoktam, sőt, megszerettem. Igazi finnként, sokkal zárkózottabb voltam, sokat változtam a magyarok hatására, nyitottabb lettem. 

 Régen fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek ezeken az eseményeken, de nagyon büszke vagyok rá, hogy már disznóvágásnál is tudom, hogy mit kell csinálni. Bátor lépés volt a részünkről idősebb korban ide költözni, de nagyon jól sikerült.