„Állandóan fáradt voltam, és mindenem fájt” – Tíz éven át félrediagnosztizálták a fiatal nőt az orvosok

Legnagyobb álma az volt a 41 éves Jemma Mondonnak, hogy édesanya lehessen. Ám az orvosoknak tíz évbe került, mire megkapta a megfelelő kezelést súlyos endometriózisára, ami miatt elvesztette a méhét és az álma darabokra hullott.

A nő a húszas évei végén kezdett el fájdalmas, erős menstruációval és súlyos hasi fájdalmakkal küzdeni. Elment orvoshoz, de azt mondták neki, hogy irritábilis bél szindróma (IBS), és arra utasították, hogy vezessen étkezési naplót. A West Midlands-i Kidderminsterből származó Jemma tünetei azonban  egyre súlyosbodtak. A fájdalmai végül addig fokozódtak, hogy csak sántítva, 45 fokos szögben volt képes járni. Amikor pedig menstruált, minden hónapban egy hetet ki kellett vennie a munkából. 

 „Állandóan fáradt voltam és mindenem fájt. Minden hónapban a menstruációm hetében a hátam görcsbe rándult, és nem tudtam használni a lábaimat. Szörnyű volt. Annyi mindent elvesztettem az életemből, mert nem tudtam kimozdulni, és ez a barátaimba került” – mesélte Jemma.

A következő években több különböző háziorvoshoz és nőgyógyászhoz is segítségért fordult, de mindegyikük elküldte.  Tíz év után, a munkahelyén keresztül jutott hozzá a magán egészségügyi ellátáshoz, és elvégeztetett egy vizsgálatot, amely kimutatta az igazságot. Mire megműtötték, a méhnyálkahártya-szövetében annyira elterjedt a betegség, hogy teljes méheltávolításra volt szüksége, ami azt jelentette, hogy soha nem teljesülhet az álma. Jemma elmondta, hogy az évtizedes megpróbáltatását olyan fájdalmasnak és traumatikusnak találta, hogy időnként azt fontolgatta, hogy véget vet az életének – írja a Mirror.

Most szeretné felhívni a figyelmet és arra ösztönözni a nőket, hogy álljanak ki magukért, ha gyanítják, hogy betegségben szenvednek. Jemma, aki pénzügyi menedzser, elmondta: „A gyomrom teljesen felrobbant, és a menstruációm nagyon fájdalmas volt. Mindig fáradt voltam, és még járni sem tudtam rendesen, de az orvosok azt mondták, hogy nincs semmi baj, és elbocsátottak. Azt hittem, hogy elment az eszem, hogy az élet valahogy csak nehezebb lett számomra. A végén aztán antidepresszánsokat szedtem – úgy éreztem, hogy nem tudom tovább csinálni. Miután végre megműtöttek, úgy éreztem, hogy kárba veszett minden. Világ életemben anyuka akartam lenni, és most már soha nem lehetek az.”