Fidel Castrótól övet, Brezsnyevtől órát kapott ajándékba az egykori budapesti kormányrezidencia pincére, aki Kádár Jánost is számtalanszor kiszolgálta. A már nyugdíjas Koska János a Metropolnak mesélt a régi élményeiről, a Keleti Blokk vezetőiről.
Koska János 1970 végén kapott állást a budapesti kormányrezidencián pincérként. A saját bevallása szerint különösebb benyomást ritkán tettek rá a külföldi és magyar politikusok, hiszen vendégekként tekintett rájuk, akiket a legjobb tudása szerint igyekezett kiszolgálni, még akkor is, ha az a Keleti Blokk vezetői, vagy annak munkatársai voltak.
Úgy fogtam fel, hogy mindenkinek egy orra és egy szája van. Ha valakinek nagyobbak az igényei, az persze plusz munkát jelent, de például Kádár János egy kifejezetten kellemes vendég volt. Soha semmilyen különleges igénye nem volt. Ha feljött a rezidenciára, mindig hivatalosan volt jelen
– emlékezett vissza János, és hozzátette, hogy az rendszeresen megesett, hogy Kádár közösen reggelizett, ebédelt, vagy éppen vacsorázott a külföldiekkel. Az egykori felszolgáló arról is beszélt, hogy nem volt leszabályozva, hogy milyen rangúnak kell lennie annak a pincérnek, aki Kádár asztalához lép.
„Tudtommal semmilyen személyi igényt nem fogalmazott meg. Nem úgy, mint a román Ceausescu, akit a saját pincére is elkísérte, aki állandóan ott loholt utána, aki magánál tartott egy fémtáskát, amiben megfelelő mennyiségű paradicsom, juhtúró és whisky állt rendelkezésre” - idézte fel a múltat János, aki többször is találkozott Brezsnyevvel és Fidel Castróval.
A kubai elnök egy rendkívül közvetlen ember volt. Kedvességből szó szerint hátba csapott, hogy ezzel is jelezze a barátságát. Emlékszem, nagyon szerette a tokaji aszút. A külügyese kérése volt, hogy ebből a borból midig legyen a rezidencián, ha ők itt vannak. Máig őrzöm azt az övet, amit egy pillanatban lecsatolt a derekáról, és nekem ajándékozott. Sokáig viseltem, igaz, meg kellett csináltatnom, mert Castro egy hatalmas ember volt, és hozzám kellett igazítani
– árulta el Koska János, aki azt is megosztotta lapunkkal, hogy Brezsnyevtől is kapott emléktárgyat, egy asztali órát.
János emlékei szerint Kádár visszafogottabb volt, és nem bratyizott a pincérekkel.
Mindig kezet nyújtott, és soha nem engedte meg, hogy lesegítsük a kabátját. Közölte, hogy ő nem egy öreg ember, pedig már 60 is elmúlt. Valóban nem volt semmi allűrje, viszont láncdohányos volt. Akkoriban előírás volt, hogy az éttermi asztalokon legyen egy hamutartó, és hozzáteszem, hogy a rezidencián minden csikk után cserélni kellett. Ez Kádár esetében komoly kihívás volt
– árulta el a letűnt korszak pincére, aki azt is tudatta, hogy Fidel Catro egyébként szintén erősen dohányzott, igaz, ő a magával hozott kubai szivart szívta.
Koska János még arra is emlékszik, mik voltak Kádár kedvenc fogásai:
„Nagyon szerette a bablevest és a fokhagymás lángost” – mondta a volt pincér. Nos, talán sokaknak feltűnik, hogy a rezidencia egykori dolgozója nem a krumplilevest említette.
Eláruljam, honnan jött a neki tulajdonított mondás, hogy a „krumplileves legyen krumplileves”? Onnan, hogy ezt az ételt valóban szívesen fogyasztotta, de egyszer egy különleges, krémesített változat került a tányérjába füstölt marhanyelvkockákkal. Ezek után egy újságíróval beszélgetett
– mosolygott János.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre