Október 6.: kiket végeztek ki 1849-ben és miért? Valójában nem is 13-an voltak a vértanúk!

Az 1848–49-es magyar szabadságharcot követően sokakat kivégeztek és még többeket börtönbe zártak. Rájuk emlékezünk immár 175 éve, minden október 6-án. Kik voltak ők és miért ítélték el őket? Hány magyart végeztek ki Aradon és miért pont ezen a napon?

Miért pont október 6-án végezték ki az aradi vértanúkat?

Az 1848–49-es szabadságharcot követő megtorlásra azért október 6-án került sor, mert aznap volt a a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulója.

Kiket végeztek ki október 6-án?

Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma 16, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon: Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézićh Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly tábornokok és Lázár Vilmos ezredes.

Miért pont őket ítélték halálra?

Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.

Nem csak az aradi 13-at ítélték el

• Október 6-án Magyarország első miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost is kivégezték Pesten, a mai Szabadság téren. Ezenkívül 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.
• Az aradi vértanúkhoz hasonlatos sors jutott még további 20 magas rangú honvédtisztnek is. Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei – a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad – megteltek magyar politikai rabokkal.
• A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Végül pedig több tízezer honvédtisztet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe.

A kivégzés sorrendje sem volt véletlen

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje megfontolt elgondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta: gróf Vécsey Károlyt végezték ki utoljára.

Így sem tudták végleg leverni a szabadságharcot

A forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Az ország pedig, bár hatalmas véráldozatok árán és a nemzeti önrendelkezéstől megfosztva, de elindult a polgári fejlődés útján.

2001 óta nemzeti ünnep

A megtorlást követő évtizedben titkos megemlékezéseket tartottak az évfordulón, az 1867-es kiegyezést követően a tiszteletadás formális keretek közé kerülhetett, bár még óvatosan kezelték az osztrák–magyar együttműködés érdekében. Az I. világháború után tovább nőtt az emléknap jelentősége. A kommunista időszakban sem tiltották be, de nem volt állami ünnep, az iskolákban és az újságokban azonban megemlékeztek a vértanúkról. A rendszerváltozás után a kormány 2001 novemberében nyilvánította nemzeti gyásznappá a október 6-át egy kormányrendeletben.