Az egykori bokszbajnok élete sem volt mindig tökéletes. A börtöntől a konyhán át a büféig vezető rögös útjáról beszélt Péter a Metropolnak.
Ha azt hallod, hogy Bakancsos Büfé, valószínűleg már te is látod magad előtt az óriási rántott húsos zsömléket, a pizza átmérőjű lángosokat és az alkarnyi hosszú melegszendvicseket. Nem mindig volt ez így. Pintér Péter, a XVII. kerületi Bakancsos Piacon található büfé üzemeltetője a nehéz időkről és arról beszélt a Metropolnak, hogyan és miért tért jó útra a börtönévek alatt.
Péter már 17 éves korában dolgozott, hogy eltartsa magát, méghozzá egy diszkóban. Nem sokkal később egy kuplerájban volt portás, majd egymást követték azok a dolgok, amikre nem volt túl büszke már akkoriban sem. Az alvilági figurák közé keveredve először 1999 tavaszán volt egy komoly fordulópont az életében: Pétert a gerince közelében szúrták hátba egy késsel, aminek következtében nem sokon múlt, hogy lebénuljon. Ezután jöttek a kisebb balhék, a verekedés, aminek az lett a vége, hogy 2015 februárjában, 38 éves korában börtönbe került.
Minden voltam én akkoriban, csak rendes ember nem. Nagyon nehéz volt, mert akkor már megvoltak a gyerekek, a fiam 7, a lányom 3 éves volt.
- emlékezett vissza Pintér Péter, akinek egész későbbi életére hatással volt az ott eltöltött közel 2 év.
A benti élet egyáltalán nem volt egyszerű, ott rengeteg rossz tapasztalatom volt. Ahogy mondani szokás, nem maga a börtön volt nehéz, hanem az ott összezárt emberek
- mesélte el Péter, aki már az első pillanatokban tudta, hogy nem lesz egyszerű kibírnia azt az életformát, pláne úgy, hogy ennyire sokféle emberrel van együtt összezárva közel 20 négyzetméteren.
„Olyanok is voltak, akik direkt azt az életformát választották, szinte lubickoltak benne és olyanok is voltak, mint én, akik csak belesodródtak.” - tette hozzá Péter, aki legalább dolgozhatott a börtönévek alatt, méghozzá konyhán, a bicskei menekülttáborban.
Napi szinten szolgáltunk ki ott embereket. Akkor még nem tudtam, hogy később ebből profitálhatok. Csak az volt előttem, hogy többre vagyok hivatott, mint hogy börtönben legyek
- a férfi számára ráadásul az is nehéz volt, hogy távol volt feleségétől és gyermekeitől, akik csupán a beszélőn találkozhattak vele. Elhatározta, hogy összeszedi magát és amint kiengedik a baracskai börtönből (Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Baracska), jó útra tér: „A börtön vezetése és a nevelőtisztek szerintem már akkor látták rajtam a változást és sokat köszönhetek nekik. Akkoriban az egyik legszigorúbb börtönnek számított a baracskai, ott tényleg minden rossz döntést szankció követett.”
Péter a bent történtek, valamint a feleségén és gyermekein látott nehézségek hatására átgondolta életét és a családját, szeretteit választotta.
Örökké hálás leszek a feleségemnek azért, hogy végig kitartott mellettem és hitt bennem
- hangsúlyozta Péter, miközben arról mesélt, hogy a Petra által örökölt régiségekkel ment el a Bakancsos Piacra, hogy eladja azokat, melyek egy része akkor még olyan volt számára, mint egyszerű kacat. Mivel más lehetősége nem volt, igyekezett beletanulni és egyre több mindent sikerült eladnia. Ekkor egy olyan fordulat történt, amire nemcsak ő, de felesége, Petra sem számított.
Közel 3 éve piacoltam, amikor történt egy tulajdonos váltás, ami után nem sokkal megváltak az akkori büféstől. Az új büfés gyakran kérdezgetett, mit áruljon, hogy áruljon, aminek az lett a vége, hogy én vettem át a büfét.
„Amikor megnyitottunk, már az első szombati napon, akkora sikere volt a büfének, hogy azóta is közel akkora sor áll ott mindig.” - az ott kapható finomságok híre hamar elterjedt, így Péter nemcsak Budapestről, Pest vármegyéből, de az ország minden tájáról találkozott olyanokkal, akik hallottak a büféjéről. Olykor még Romániából és Szlovákiából is jöttek olyanok, akik hallottak róla, hogy mekkora adagokat lehet ott enni.
„Már a kezdetektől kitesszük a maradékot az ablakba, mert mindig is úgy voltam vele, hogy szeretnék valamennyit visszaadni a rászorulóknak, ezért is kezdtem el jótékonykodni.” A Bakancsos Büfé üzemeltetője ugyanis már többször osztott ételt az ünnepek alkalmával, legújabb projektjei között pedig nemcsak az szerepel, hogy szeptembertől a XVII. kerületben ki is szállítanak, hanem az is, hogy egy kórház teljes osztályát, illetve kerítését lefessék teljesen a saját költségükön.
„A piac tulajdonosaival, Dömötör Ákossal és Soczó Saroltával is azon vagyunk, hogy minél jobb hellyé tegyük a piacot és a környékét” - tette hozzá Péter, aki számára továbbra is felesége és gyermekei a legfontosabbak. Ehhez az is hozzátartozik, hogy délutánonként ő edzi junior korú válogatott bokszoló fiát, akivel közös mottójuk is van:
Nem bántjuk a kisebbeket, szépen beszélünk a lányokkal, mindig tiszta a cipőnk!
Az idén 47 éves Péter élete így mára olyanná vált, melyről talán még ő maga sem álmodott. A küzdelmek és a felesége segítsége ugyanakkor olyan útra terelhette őt, mely sokak számára lehet jó példa.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre