"Utolsó forintjaimból Letti kutyámnak vettem tápot" - segítségért fohászkodik Zoltán, ez az oka

Zoltán nehéz életet tudhat maga mögött, de sosem adta fel. Mindig küzdött az álmaiért.Szülők nélkül nőtt fel, és egyetlen hű társa az életben a kutyája Letti, akit élelem és víz nélkül talált meg a szőlőhegyen kikötve. Elhozta, és már több, mint 12 éve az élete része, elválasztathatatlanok.

-mondja őszinte szeretettel Zoltán, aki azóta is mindenét megosztja a kutyájával. Inkább nem eszik, de Letti semmiben nem szenved hiányt. Zoltánnak nehéz élete volt, Bakócán állami gondozottként nőtt fel. Katona akart lenni, de a az élet közbe szólt. Kiderült, hogy baloldali izomsorvadásban szenved. Izmai folyamatosan zsugorodnak, így nehezen tud járni, és állni. Az élete kártyavárként omlott össze, és az utcára került. De sosem adta fel. Munkát vállalt egy autókozmetikában, ahol szállást is kapott. De a jó nem tartott sokáig, mert a munkahelye megszűnt, és ismét a köztéri padok és kapualjak jelentették számára és Letti számára az otthont.
De a férfi tovább küzdött, lett munkája, és némi segítséggel még egy lakást is ki tudott bérelni Komlón. De egészségi állapota miatt csak rehabilitációs könnyű munkát tud elvégezni. Így a kis fizetésből nehezen jön ki, miután kifizette a lakás bérleti díját, és a rezsit.

-sóhajt fel Zoltán, aki szélmalomharcot vív, hogy az élete jóra forduljon végre.

-szégyenli el magát Zoltán, aki nehezen tud kitörni a nehéz helyzetéből. Úgy érzi, hogy belekerült egy mókuskerékbe, mivel egészségi állapota miatt nem tud másik munkát elvállalni.

 -mondja elcsukló hangon Zoltán, akinek minden álma, hogy nyugalomban hajthassa álomra fejét szeretett kedvencei társaságában.