Különleges ember képét festik le a kollégák és barátok szavai.
„Így búcsúzunk mi: Én, a kutató – Elhunyt Jakab Ferenc professzor, a hazai virológia meghatározó alakja” – címmel jelent meg összeállítás a Virológia Pécs Facebook-oldalán a 47. életévében tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Jakab Ferenc virológusról. A közzétevők megjegyezik: „Az alábbi visszaemlékezés egy aprócska szemelvény egy tudós, egy virológus kutató életéből, amellyel Jakab Ferencre emlékezünk mi, kollégái és barátai. Az általa kedvelt és sokat használt, valamint a tőle származó idézetekkel szeretnénk kifejezni a kutatói lét szépségeit és jelentőségét.” (Az alábbi gondolatokat változtatás nélkül közöljük.)
„Csodáltam azt a miniatűr világot, melyet egy mikroszkóp lencséjén át megláthat az ember.”
Ennyi év után visszanézve bugyuta amerikai filmnek tűnhet a Dustin Hoffman és tudóscsapata által leküzdött járványról szóló mozi. A céltudatos kutató azonban meglátta a film igazi értelmét, az emberiségre leső láthatatlan kihívásként előttünk álló járványok valóságát. Néha az élet egyszerű benyomásai és élményei indítanak el az úton, amibe beleszeretünk.
„Megfogott ez a film, és valamit el is indított bennem. Egy balatoni kertmoziban néztem, és már akkor tudtam, hogy nekem is valami hasonlót kell csinálnom.”
„Nem értem a tudományos siker fogalmát. Véleményem szerint a siker az, ha az ember elégedett a munkájával. Ha boldog. Legfontosabb a tudomány iránti szenvedély, és ha az megvan, az maga a siker.” (Ada Jonat)
A tudomány egy nagyon hosszú, az emberiséggel együtt született és vele együtt változó folyamat, és csak az igazán elhivatott tudósok látják meg ennek a folyamatnak a szépségét. Ez magában hordozza a tudomány, az elődök eredményeinek tiszteletét is és az ebből sarjadzó új utak lehetőségét.
„A kutatót az ismeretlen csodálata hajtja igazán előre. A tudományos pálya ugyanakkor kihívásokkal és kudarcokkal teli, ebbe a csodálatba azonban mindig lehet kapaszkodni.”
„A klasszikus virológia, a vírusok testközelben történő vizsgálata, izolálása a modern kutatásokban is alapvető fontosságú, és minden tudományos megoldás alapját ez jelentheti.”
„Egy-egy kulcsfontosságú technológiai előrelépés gyakran nem más, mint egy meglévő formula apró megváltoztatása.” (Ray Kurzweil)
„Kutatónak lenni nagy felelősség, folyamatos szolgálat ám nagy megtiszteltetés is. A tudás, a képességek és az értelem folyamatos művelését kívánja, mellyel mindig rendelkezésre kell állni a társadalom számára. A tudományt formáló nagy kutatók ezt is képesek megérezni és erre készülnek egész életükben, erre építenek laboratóriumokat és erre nevelnek ifjú kutatókat, hogy majd ők is készen állhassanak amikor eljön az idő.”
„Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.” (Müller Péter)
„A világnak szüksége van a tudományra, szüksége van fiatal kutatókra, akik ugyanezt a szépséget képesek meglátni a tudományos munkában.”
Jakab Ferenc egész életét meghatározta a járványok képében, világunkra váró láthatatlan ellenség elleni felkészülés. Jóval kollégái előtt meglátta ennek jelentőségét, és a szó leghatározottabb értelmében – igazi építő volt.
Az, hogy ma Pécs rendelkezik a világ néhány tucat BSL-4 laboratóriumának egyikével, az egész ország számára büszkeség, és nagyon nagy lehetőség is. A koronavírus-járvány alatt ez nyilvánvalóvá vált, amit a kutató már évtizedek óta látott, végül megérkezett.
Jakab Ferenc tartalmas és igazi kutatói életének méltó utolsó fejezete volt a koronavírus-járvány. A járvány, amire egész életében, az első mikroszkópos élménye óta tudatosan vagy ösztönösen, de vérbeli tudósként készült.
A járvány során mindenki megismerhette, a tudomány szónokaként, a helyzet közérthető és megbízható magyarázójaként a társadalom felé közvetítette a tudomány eredményeit. Talán a legnagyobb elvárható áldozatként a válsághelyzet során, kutatóként hidat kellett képeznie a tudomány és döntéshozatal között, melyet erején felül, nagy odaadással teljesített.
Példamutatását tovább méltatja, hogy a járvány alatt önzetlenül számos nehéz helyzetben lévő civil szervezet számára nyújtott anyagi és szakmai segítséget.
Különleges élmény volt vele dolgozni, rendkívüli lelkesedéssel, képes volt támogatni a fiatal kollégák ötleteit, befogadni azokat és virágzó eredményekké formálni. Képes volt bármilyen, borúságokkal teli időszakban is előteremteni az ehhez szükséges eszközöket és részt venni a fejlődésben.
„Emlékszem, amikor még mesterszakos hallgatóként vadásztam rá a folyósokon, hogy végre tudjak vele pár szót váltani, majd várni az alkalomra, amikor lehetőséget kaphatok csatlakozni ehhez az erős és tenni vágyó közösséghez, amely már akkor, habár még csak egy maroknyi emberrel ugyan, de messze kimagaslott a sok másik kutatócsoport közül az egyetemen. Az ajtaja mindig nyitva állt, lehetett az bármi, ha csak egy enzim vagy éppen magánéleti problémák, mindig tudtuk, hogy van kibe kapaszkodni és van kire számítani. Mit vesztettünk? Nehéz szavakban kifejezni, de az iskola, amit teremtett, az erő, amit képviselt mindig velünk marad, akárhányszor átlépjük a labor küszöbét és magunkra öltjük a munka kosztümét.”
„A következő idézettel búcsúznék, amely talán a legjobban jellemzi számomra emberi, kutatói hitvallását: Ne kövessük az ösvényt, bármerre vezet. Inkább arra menjünk, amerre nem vezet ösvény. És hagyjunk nyomot.” (Japán közmondás)
Munkájának köszönhetően a hazai virológia a modern járványok elleni törekvések világméretű színpadára léphetett fel. Több mint kétszáz tudományos közlemény, nemzetközi és hazai pályázatok és számos tudományos elismerés köthető a nevéhez. Az általa nevelt és támogatott diákok és munkatársak is számtalan kitüntetésben, pályázatban és sikerben részesülhettek.
Munkája során nem csupán épületek és laboratóriumok épültek, hanem annál értékesebb és maradandóbb értékek is, hiszen igazi iskolateremtő volt. Ez az iskola most mély fájdalommal emlékezik róla, de az Ő szellemiségét követve magabiztosan szolgálja tovább a társadalmat, tudományt, és áll készen a következő szolgálatra.
„Ha kelleni fogunk, megtalálnak, nekünk az a dolgunk, hogy erre mindig készen álljunk.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre