Megtudtuk a Váci Fegyház és Börtön csodálatos kápolnájának rég elfeledett titkait

Ellátogattunk a Váci Fegyház és Börtönbe, hogy az intézmény börtönlelkészével, Gottfried Richárddal beszélgessünk és megnézzük az épület neogótikus templomát. A látogatás nemcsak szívet-lelket melengető volt, de még a kápolna titkaiba is beavattak minket.

A váci börtön kápolnája az egyike azoknak a templomoknak, amelyeket kifejezetten azért építettek, hogy a fegyencek gyakorolhassák a hitüket. A műemlékvédelmi szempontból nagy jelentőségű kápolnát 1855 és 1885 között építették, mely a magyar börtönépítészet egyik kiemelkedő és egyedülálló alkotása. A templom építését követő időszakban az istentiszteletek, és a hitélettel kapcsolatos programok még kötelezőek voltak a fegyencek számára.

 – kezd mesélni a börtön lelkésze Gottfried Richárd, aki érdekesebbnél érdekesebb titkokat oszt meg velünk a templomról.

 – magyarázza a lelkész, miközben körbekísért minket a kápolnán. A karzaton megmutatta azokat a falfelületeket, ahol annak idején isten háza össze volt kötve a börtön épületével.

 – meséli a lelkipásztor, a ma már igen bizarrnak tűnő korabeli emléket.

Gottfried Richárd egy sokakban még ma is élő XX. századi rejtélybe is beavat minket. A kommunizmus hajnalán a börtönlelkészt elküldték, a kápolnából pedig előbb munkahelyet, később pedig központi raktárat csináltak.

 – magyarázza a református lelkész, aki azt is elárulja, a rendszerváltást követően csak nagyjából tíz év után tudott újraindulni a templomban a hitélet, ami ma már zavartalan. 2000-ben döntött ugyanis úgy a Váci Fegyház és Börtön vezetése, hogy a kápolnát újból eredeti rendeltetésének megfelelően fogják használni.

Ebben az évben megtörtént a templom állapotfelmérése, hiszen a hosszú távú tervek között szerepel, hogy a kápolnát eredeti fényébe visszaállítsák. A börtönlelkészt munka közben is megleshettük, ugyanis kérésünknek eleget téve meghallgathattunk egy fogvatartottal közös imát, az egyéni lelki gondozás keretein belül, illetve egy istentiszteletet is. Ezek az alkalmak lélekemelőek voltak ebben a különleges atmoszférában.

 – hangsúlyozza a lelkész, majd kiemeli, vannak, akik csak megküzdési stratégiaként tekintenek a vallásra és a kinti életüket nem így élik, ám sokan megtérnek és szabadulásukat követően bekapcsolódnak egy gyülekezet életébe.