Három diplomával kecskenyájat őriz Alma

Száz kecskét, hatvan baromfit, tíz mangalicát, lovakat, birkákat és számtalan más állatot lát el nap mint nap a fiatal házaspár.

„Mindketten vidéken nőttünk fel, és mindkettőnkben mély nyomokat hagyott a vidéki lét”

– kezdte lapunknak Alma, aki három diplomával rendelkezik, és már 23 éves korában vezető pozícióban dolgozott egy mezőgazdasági cégnél.

– mesélt Alma a terveikről. Zoli már fiatalon megismerkedett a pásztorkodással, hiszen gulyásként tavasztól őszig kint élt a marhákkal.

„Zoli szülőfalujában telepedtünk le, és egy istállóból építettük meg a tájra jellemző vályogházunkat. Az első közös nyarunkat sátorban, a csillagos ég alatt töltöttük” – emlékezett vissza Alma, aki azt is elmesélte, hogy néz ki egy napjuk. Már hajnalban ébrednek, hiszen sok idő, mire végigjárják az összes állatot, és ekkor még a kecskelegeltetésről nem is beszéltünk.

– magyarázza Alma, aki egyedül is kiviszi legelni a kecskéket, ilyenkor három-négy órát a legelőn tölt velük, és figyeli a természet szépségeit.

„Az utcán végigvágtázunk a kecskékkel, majd ők eltűnnek az erdő alatt. Elsőnek a lehullott gyümölcsöket eszik fel, majd elindulnak a legelőre” – folytatja Alma, aki szerint a kecskék olyan öntörvényűek, hogy be sem lehet őket hajtani addig, míg jól nem laktak, de hasznos tulajdonságuk, hogy nem tévednek el és hazasétálnak, egészen az istállóig. Igaz, gyakran okoznak bosszúságot neki.

– mesélte nevetve Alma, aki délutánonként megfeji a kecskéket, majd a tejükből sajtot, joghurtot, illetve túrót és kefirt készít.

„Régebben kézzel fejtünk, az iszonyú fárasztó volt és folyton ínhüvelygyulladással küzdöttünk. Ma már beruháztunk egy fejőgépbe, így azért könnyebb” – vallja be a fiatal lány, aki szerint a falu is jó szemmel nézi a tevékenységüket, sőt már oktatási céllal is látogatják őket.