Van egy furcsa hely Óbudán, ahol a téglának is lelke van

Varga Bélát elvarázsolta a hely szelleme. Azt mondja, már vagy huszonnégy éve, hogy birtokba vette a Szépvölgyi úti patinás épületet, de ahelyett, hogy rendelkezett volna vele, a ház mondta meg neki, mit tegyen.

Béla eredetileg azt tervezte, hogy kisebb üzletházat alakít ki az ódon óbudai házban, de a hely szelleme elvarázsolta. Nem is árul itt semmit, történelmet és művészetet kínál. Belépődíj nincs, támogatásra nem tart igényt, a saját erejéből érte ezt el. A hely neve: Csillárium és téglatár, önmagáért beszél. 

A pincébe, ahová tizenkét lépcső vezet, igazi művészeti óvóhelyet hozott létre. Régi csillárok sokasága függ a fejünk fölött, a falak sem hétköznapiak. Évszázados téglák sokasága néz vissza ránk, beléjük sütött bélyegekkel. 

– meséli Varga Béla. „A legrégibb faldarab egy kétezer éves tégla” - mutatja büszkén -, ”a bélyeg egy római kori rabszolga keze nyomát viseli, aki így egy kicsit halhatatlanná vált.” 

Az ódon házban, annak pincéjében van egy négyszáz éves kút is, lenézve láthatjuk, odalenn még mindig csillog a víz.

A művészeti óvóhelyen rendszeresen tartanak kiállításokat, előadásokat, könyvbemutatókat. Most éppen Albert Éva Katalin textil iparművész Boldogasszony textilkép sorozata látható szeptember közepéig.