„Addig jó, amíg fáj” – Csípőműtétek után lett világbajnok a 70 feletti magyar kosárcsapat

Összeültünk és beszéltük, hogy ki kéne találni egy jópofa csapatnevet. Különböző ötletek merültek fel, viccesre próbáltuk venni az egészet. Ilyen idős korban csigalassúsággal tudunk közlekedni, így a csiga megvolt, gondolkoztunk, hogy milyen előjelet adjunk neki. Végül kitaláltuk, hogy legyünk turbócsigák. Mindenkinek nagyon tetszett ez a név

Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, megünnepeljük a születésnapokat, időnként összejövünk valamilyen apropóból, hol az egyik játékosnál, hol a másiknál.

Vérünkben van, hogy nyerni akarunk, de mindig megbeszéljük előtte, hogy most a verseny a fontos, vagy az, hogy lássuk a várost, mert a kettőt egyszerre nem lehet, mert fárasztó. Új-Zélandon például 11 nap alatt 10 meccset játszottunk. Csípőprotézis műtéteken átesettek is tartoznak a csapat tagjai közé, de mi még így is játszunk

Nagyon meleg volt és megbeszéltük, hogy mindenki vesz egyenkalapot. Nagy szél volt és a regisztrációs központba tartottunk, mikor az egyik hölgynek lefújta a szalmakalapját, pont az úttestre. Egy fiatalember nagyon készségesen próbált segíteni és szaladgált az autók között. Mi a járdán szurkoltunk neki, hogy meg tudja fogni a kalapot és ne üssék el az autók. Mindenki őt nézte és nevetett, az ilyen esetek nagyon feldobják a társaságot

Az, hogy sportolsz és mozogsz, nem azt jelenti, hogy le kell futni a maratont, már az is jó, ha sétálsz, lépcsőzöl; a második emeletről lejössz gyalog és nem liftezel. Mi magunk is érezzük, hogy milyen sokat számít a mozgás. Van, hogy reggel, mikor felkelünk, mindenünk fáj, de egyszerűen túltesszük magunkat rajta és azt mondjuk, hogy hadd fájjon, amíg fáj, addig vagyunk, de muszáj mozogni.