Schirilla György parkolóőr lett és már nem szereti a hideg vizet

Két és fél éve az utcán dolgozik Schirilla György. Parkolási ellenőr Budapesten. Emellett márciusban jelenik meg egy mesekönyve is Túró és Matilda címen. 

 – emlékezett az elsősorban jeges úszásairól ismert sportember, aki ezt a „hobbiját” édesapjától örökölte.

A sportból, az úszásaiból már nem tudott megélni. A szponzorációs pénzek mindig arra voltak elegek, hogy az úszásokhoz kapcsolódó költségeket fedezni tudja. Emellett jóga és reflexológia oktatással is foglalkozott. Ebből tudta eltartani a négytagú családot. 

 - fogalmazott György.

Igaz ugyan, hogy a parkolóőröket nem szeretik, mert ahol megjelenik, ott mindenki a pénztárcájára gondol, de ő mint mondja, sose lépte túl a hatáskörét. 

– mondta Schirilla, aki szerint az emberek tisztában vannak azzal, hogy a parkolóőrök védett személyek, az pedig tévhit, hogy az emberek nagy része nem tiszteli a parkolóőröket. Legrosszabb esetben pedig, mivel már futott a Vatikánban és itthon is körbefutotta az országot, el is tudna menekülni. Ha valaki agresszív, legfeljebb azt mondja, hogy magából ezt nem néztem ki, és ezzel oldja a feszültséget.

– Sokan megismernek, kiszólnak az autójukból, hogy Gyurikám, nem lenne jobb inkább a jeges Dunában? Én pedig úgy gondolom, hogy dolgozni ugyan nehéz, de nehezebb nem dolgozni. Édesapám, aki nálam híresebb volt, a hatvanas években havat lapátolt, pincér volt az Országház Étteremben, sőt hajnalban még kukázott is. A munka nem ciki, cikisebb lenne, ha az ismertségemet kihasználva koldulnék az utcán. Három év múlva nyugdíjas leszek, arra is gondolni kell – mondta György. 

A Duna átúszásából még vannak „tartozásai”, de már kevés. 

 – nevetett Gyuri.