Jelenleg is a földrengés sújtotta területen ténykedik a komáromi Zsitva Tamás, akinek török barátnője tíz rokonát vesztette el Törökországban. A férfi elmesélte, hogy a szeretteiket a család csak ideglenes sírba tudta eltemetni.
Ahogy a Metropol is beszámolt róla, február 6-án alapjaiban rengett meg a komáromi fiatal, Zsitva Tamás addigi világa: a férfi és török barátnője Felvidéken tartózkodott, amikor egy reggeli ébredés után megtudták, hogy pusztító földrengés rázta meg a nő hazáját. Tamás barátnőjének az egész családja a katasztrófa epicentrumának közepén élt, ötemeletes apartmanjuk rájuk omlott, maga alá temetve a nő szüleit és kishúgát, akiket a nő kint élő bátyja markolóval sem tudott kiemelni a romok alól.
„A teljes családból, azt hiszem, tízen mentek el összesen. Az egyik unokatesójukat, korombeli, harmincas srácot bordarepedéssel kihúzták a romok alól, de ennyi – mondta egy megrázó podcastben Tamás.
A férfi barátnője azonnal kiutazott, míg Tamás egy nappal később, segélycsomagokkal követte:
Amit lehetett, anyámék összepakoltak az alatt az egy üres nap alatt. Gyógyszereket, zacskós kajákat, minél kisebb, minél jobban tápláló proteinszeleteket, munkásruhát, munkásmaszkokat pakoltak össze
– sorolta a férfi, aki valóságos apokaliptikus állapotok közé érkezett meg. A városba is alig jutott be:
Ahol a barátnőm szülei laktak, abban a városban van egy reptér, de a kifutó úgy felgyűrődött, hogy fél méter magas törés van rajta, esélytelen volt. A város le is volt zárva, legálisan nem is lehetett bejutni, de a katonaságnak, rendőrségnek a legkisebb baja is nagyobb volt annál, hogy beengedjen, kiengedjen embereket
– mondta, így másnap elért a városba, ahol kedvesének családja már várta őket.
Hajdani otthonuknak már csak a romjait találták meg, ott vertek tanyát, míg a család egyik fele az autóban, a másik fele a romok között húzta meg magát. Mint mondja, ekkora veszteséget lehetetlen feldolgozni:
Ekkora veszteséget nem is lehetett… nem egyvalami veszett el, hanem olyan mennyiségű veszteség volt ez, hogy nem lehet kisírni magadból. Hullámokban volt: volt, hogy mindenki sírt, vagy mindenki nevetett. Az egyik bátyja 4 éves kislánya itt volt. Táncolgatott, énekelgetett, játszott velünk. Hideg-meleg, hideg-meleg volt az egész
– fogalmazta meg a kinti lelkiállapotokat.
A rokonok egyelőre nem kaphatnak rendes végtisztességet, egyelőre ideiglenes sírokban helyezik el az áldozatokat a város mellett:
Találtak egy ilyen félreesőbb helyet – nem a városban bent –, ahol van egy kisebb mecset, ami mellett van egy kisebb temető. Oda egyelőre le lett rögtönözve ezekből az Ytong téglákból, könnyű, habtéglaszerű dologból egy sír. Elmentünk meglátogatni a sírt, mielőtt leléptünk volna. De persze majd visszajövünk, és csinálunk egy gyönyörű szépet az egészből
– szögezte le Tamás, aki azóta is kint van Törökországban, de továbbálltak egy kevésbé veszélyes városba, ezután pedig Isztambulba mennek. A férfi azonban mindent megmozgat, hogy segítsen:
„Én és a családom már pénzzé tettük, amit most lehetett. Önöktől csupán azt kérem, hogy annyit adjanak, amennyit nélkülözni tudnak, legyen az akár csak egyszeri étkezés ára is. Nem létezik túl kicsi adomány” – jelentette ki határozottan.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre