Tóth Zsé Ferenc gyermekkorát nevelőintézetben töltötte. Örült volna, ha lett volna olyan szervezet, aki segíteni tudott volna rajta. Felnőttként hivatásának érzi, hogy segítsen a rászorulóknak.
A Tündérkör Alapítvány elnökének gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy most ő maga is, olyan gyermekeken segít, akik hozzá hasonló helyzetben nőnek fel. Az alapítvány Debrecenben és környékén segíti a gyerekeket, főleg a 16 év alatti elesettek és sérültek támogatására fókuszálnak.
Tóth Zsé Ferenc személyesen számolt be lapunknak az alapítvány megalakulásáról, valamint arról, mikor és hogyan fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy az elesett és sérült gyermekek segítését szeretné élete céljául választani.
Ahhoz, hogy igazán megértsük az alapítvány háttérsztoriját, fontos ismerni az én történetemet is. Én 44 éves vagyok, viszont már születésemkor intézetbe kerültem. Nem volt könnyű dolgom, hatvan gyerek egy intézményben nem egyszerű. Farkastörvények uralkodtak. Ezen az sem segített, hogy nekem a szemem is rossz. A bal szememre teljesen vak vagyok, a jobb szememre is alig látok.
– kezdett bele a mesélésbe az alapítvány elnöke.
Ferencnek 6 testvére van, és sok gyerekkel ellentétben, róla nem mondott le az édesanyja. Nyaranta családjával töltötte az idejét, mégsem voltak ezek boldogsággal teli pillanatok.
Körülbelül 25 négyzetméternyi területen voltunk 8-an. Volt, hogy nem volt mit enni. Utáltam
– emlékezett vissza.
Érettségi után a fiatal Ferenc kidobónak állt, ahol megismerkedett a Tündérkör eredeti alapítójával.
Akkor meséltem neki arról, hogy én mennyire szeretnék segíteni ezeknek a gyerekeknek, akiknek ugyanazt kell átélniük, amit anno én is átéltem. Nekem ehhez nem volt meg a tőkém, neki viszont igen. Ő alapította meg a Tündérkör Alapítványt 9 évvel ezelőtt. Én pedig 4 éve vettem át tőle a vezetést
– árulta el.
Az alapítvány főleg az adók 1 százalékából tartja fenn magát, valamint a segítő kezeket is főleg magánemberek nyújtják számukra.
– Ha valaki segítséget kér tőlünk, mi mindent megteszünk azért, hogy segíthessünk – tette hozzá.
Ferenc saját kezűleg állít össze minden adománycsomagot, amik általában tartalmaznak mosószereket, száraz tartós élelmiszert, tisztítószert és édességeket is. A csomagok minimum 25 kilós, de inkább 40 kilós méretben kerülnek kiszállításra.
Minden alkalommal ott vagyok, amikor ezeket a csomagokat átadjuk. Egyet sem hagytam még ki. Amint összecsomagoltam az adományokat, házhoz szállítjuk őket a családoknak
– mesélte.
A Tündérkert Alapítvány egy speciális piros autóval szállítja ki a csomagokat a rászorulóknak, ami leginkább egy tűzoltóautóra hasonlít.
– Azért szerettük volna ilyenre, hogy ezzel is szemléltessük, hogy mi is mentést végzünk – mondta el.
Ferenc amellett, hogy az alapítványban tevékenykedik, a debreceni egyetem biztonsági őre. Bár az alapítvány az élete, és imádná ezt teljes állásban csinálni, az alapítványtól nem kap semmiféle fizetést.
Számomra ez egy beteljesedett, meg nem álmodott álom. Azok akiknek segítünk pedig örökké hálásak lesznek, szerintem ez a legfontosabb, engem más nem is érdekel
– közölte.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre