"Együtt zokogtunk a hibázó fűtésszerelővel" - mondja az anya, akinek kazánrobbanás ölte meg a lányát

"Ellenőriztem, megy-e a szivattyú, majd begyújtottam..."

Gyöngyi a Borsnak elmesélte, ami a családjával 2017 októberében történt. - Ma is olyan, mintha tegnap lett volna… - mondja.

- Párommal, Gáborral kartonpapírokat készítettünk össze, ellenőriztem, működik-e a szivattyú, aztán begyújtottam. Egy telefon miatt kimentem a kazánházból, és a helyemet átvette a 22 éves lányom, Emese. Néhány perc múltán egy borzalmas erejű robbanás rázta meg a házat...

„Apukám és a szomszédok dobták le Emese hátáról a kazánt...”

"Azonnal rohantam ki a konyhából, ahonnan kiszakadt az ablak és összedőlt minden – emlékszik vissza Gyöngyi. - Amikor kimentem, alig láttam át a gőzön, ekkor jött szembe velem Gábor. Valószínűleg sokkot kaphatott ő is, mert csak azt ismételgette, hogy szaladjak, mert nem látja sehol Emesét."

Gyöngyi átmászott a kidőlt falak romjain és bement abba a helyiségbe, ami nemrég még a kazánház volt.

"Addigra már apukám és az egyik szomszéd is odaért, ők dobták le a lányom hátáról a kazánt. Anyaként ez felfoghatatlan érzés, hogy így láttam őt… Próbáltam nyugtatni, de én is sokkot kaptam. Simogattam a hátát, ő pedig csak nyöszörgött."

"Gáboron nem látszott súlyos sérülés - aztán kiderült, hogy..."

"Pár pillanat alatt egy kisebb tömeg gyűlt össze és megérkeztek a mentősök is – folytatta. - Engem azonnal elküldtek mellőle, hogy hozzáférjenek. Gáborral még nem foglalkoztak, hiszen nem látszódott rajta semmi komolyabb, engem pedig csak a legvégén vizsgáltak meg. Volt az utcában egy szomszéd, neki a mai napig hálás vagyok, ő szaladt be hozzánk, zárta el a gázt és a vizet. Én ezekre nem gondoltam, csak vártam. Felhívtam a fiam, aki ekkor kamionosként dolgozott Münchenben. Mondtam neki, hogy haza kell jönnie, mert felrobbant a kazán. Miután leraktam,

láttam, hogy Emesét emelik be a mentőbe és elszállítják.
 

Felfogni is lehetetlen, hogy Gyöngyiék ebben a pár órában mit éltek át, főleg akkor, amikor beértek a kórházba.

"Emesét a Honvéd kórházba vitték, Gábort pedig máshová, ugyanis őt is el kellett vinniük" – emlékezett vissza Gyöngyi.

Berohantam a kórházba Emese után, ahol mondták, hogy üljek le, hívják a főorvost. Hamar meg is jelent, azt javasolta, hogy menjünk be az irodájába. Én ekkor megfogtam a vállát és azt kérdeztem tőle, hogy csak annyit mondjon meg, hogy él-e a gyerekem. Ő pedig csak rázta a fejét… Ekkor majdnem összeestem, ketten nyúltak alám. Üvöltöttem és elsírtam magam. Nyugtatót akartak adni, de mondtam, hogy nekem tovább kell mennem….

"A doktornő jobban sírt, mint mi"

Gyöngyiéket a másik kórházban egy doktornő fogadta, aki már tudta, mi történt Emesével.

A doktornő jobban sírt, mint mi. Azt mondta, hogy sajnos neki sincs jobb híre, ugyanis Gábor 97 százalékban megégett a gőztől. Ezért nem látták rajta először a sérülést, ugyanis csak a kórházban a hűtőfürdő után mutatkoztak a jelek a bőrén. Amikor bementem hozzá, akkor már homokágyban volt, altatásban. Ő egy héttel később halt meg.

A szakértők elvitték a tűz után a kazán maradványait. Arra voltak kíváncsiak, hogy égettek-e olyan dolgot, amit nem szabadott volna, ám kiderült: Gyöngyiék szabályosan használták a kazánt.

"Üzemkész állapotban volt. Az volt a baj, hogy lerakódás volt a szivattyúban és ezért nem tudott forogni a lapát. Sajnos a fűtésszerelő követett el több hibát. Hivatalosan a szivattyú és a kazán közé kellett volna berakni egy olyan szelepet, ami leoldott volna. Illetve nem lehetett volna nyitott rendszert csinálni erre a házra, csak zártat. Továbbá volt még egy hiba, szűrőt kellett volna belerakni, de azt se tette bele" - sorolta az elkövetett hibákat.

A fűtésszerelő többször is hibázott

"Emlékszem, hogy még a tragédia előtt néhány évvel egyszer, amikor fűtöttem, a kazán nagyon furcsa hangot adott ki  – mondta Gyöngyi. - Azonnal kihúztam a tüzet a kazánból, lelocsoltam és kiszaladtam. Valószínű, hogy akkor is felrobbantunk volna. Akkor is a szivattyú volt a ludas. Azt kicseréltettem, így álmomban se gondoltam volna, hogy ismét hasonló problémánk lesz.

Miután felrakták az új szivattyút és eltelt egy év, én a biztonság kedvéért kihívtam egy szakembert, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e.
Neki akkor szólnia kellett volna, hogy hiányzik egy fontos szelep…"

"Én kértem, hogy ne büntessék meg súlyosan - ott zokogtunk együtt"

Gyöngyiék ismerték azt a szakembert, aki annak idején a fűtésrendszerüket elkészítette. Ám az újbóli találkozás nem volt örömteli, ugyanis a tárgyaláson láthatták újra egymást.
 

Egyértelműen elmondta a szakértő, hogy a fűtésszerelő milyen hibákat vétett. Kimondták, hogy valóban hibás volt a rendszer. Engem a bíró kiküldött egy pillanatra, amikor Emese sérüléseit olvasta fel. Ahogy mentem kifelé, a szerelő megfogta a kezem és megkért, hogy várjam meg kint. Én megtudtam, hogy a férfinak a párja terhes, így a bírótól azt kértem, hogy a legkisebb büntetést szabja ki rá, ugyanis nem akartam még egy családot tönkretenni. Nekem attól semmivel nem lett volna jobb. Amikor kijött, akkor a nyakamba borult és együtt zokogtunk.

Az édesanya üzent szeretett lányának

„Életem! Ha látsz minket, tudd, hogy nagyon sajnálom. Szeretlek! Piszkosul hiányzol, ha tehetném cserélnék veled!”

Gyöngyi azóta is azon gondolkodik, mit lehet tenni a hasonló tragédiák megelőzése érdekében.

- Már évek óta azon gondolkozom, hogy szükség lenne egy olyan alapítvány felállítására, amihez az emberek fordulhatnak, ha nincs pénzük, de át akarják vizsgáltatni az egész fűtésrendszerüket – kezdte Gyöngyi.

- Szeretnék olyan tagokat a szervezetbe, akiknek ez ugyanolyan fontos, mint nekem, illetve szükség lesz profi fűtésszerelőkre, katasztrófavédelemre és természetesen tőkére. Jelenleg várom azoknak a jelentkezését, akik szeretnének mellém társulni, bármilyen formában! Az alapítvány neve természetesen kötődni fog Emeséhez.  

A ma is gyászoló édesanya azt reméli, összefogással tehetnek azért, hogy másnak ne kelljen átélnie azt a mérhetetlen fájdalmat, amit ő érez azóta is.