A Mikulás-várás csupa izgalom a kicsiknek, utána pedig jön a boldog turkálás az ajándékoszacskókban. Apunak, anyunak viszont örök dilemma, hogy mikor mondják el az igazat a nagy szakállúról...
A pszichológusok szerint a „csodaváró tudat” megőrzésére mindenkinek nagy szüksége van. Az a jó, ha a gyerekeknek mindig hagynak egy rést, ahol a csodák megtörténhetnek. Ez akár a különböző szorongások ellen is kapaszkodót nyújthat. Egy ilyen csodaváró nap a december 6-a, amikor a gyerekek kisuvickolt cipőjét rengeteg finomsággal rakja tele a jóságos Mikulás bácsi.
Megkérdeztük a budapestieket, kinél hogyan él a decemberi csodavárás. Volt, aki elmesélte: gyermekét a boltok polcain megpillantott Mikulás-csomagok ébresztették rá, hogy valójában nem is tőle kapja a csomagot, és van, akinek a gyereke még 25 évesen is izgatottan várja a december 6-át.
Molnár Krisztina: „Nálunk ez tradicionális dolog volt, mert az én lányom minden évben írt levelet a Mikulásnak, és mindig nagyon szépen kifestette, kiszínezte. Utána mindig odaadta nekem, hogy küldjem el a Mikulásnak. Minden évben megtisztította a csizmáját, és kitette az ablakba. Nálunk várva várt ünnep volt a Mikulás, és még most, 25 évesen is várja.”
Mészárosné Vilma: „Az én unokáim már nagyok, 20 év fölött vannak, de kiskorukban természetes volt, hogy hittek a Mikulásban. Majd aztán egyszer csak – nem tudom, hogy kitől – valamelyik megtudta, hogy nincs is Mikulás, de azért mégis hittek benne, mert kaptak apró ajándékokat.”
Kolonai József: „Már októbertől ki van rakva a Mikulás-csomag, a szaloncukor és az egyéb, Mikuláshoz és karácsonyhoz tartozó dolgok a boltok polcaira. Az én unokámnak el kellett mondani, hogy ezek a Mikulás-csomagok, amiket ő is kapni fog.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre