Százhalombatta nélkül nem megy
Az üzem 1965-től finomítja a kőolajat, 1200 főt foglalkoztat, a kapacitása napi 165 ezer hordó. Ez évente 8,1 millió tonna olaj feldolgozását jelenti, amivel a százhalombattai komplexum a közép- és kelet-európai régió egyik legnagyobb finomítója.
Talán nem kell különösebben magyarázni, hogy az üzem kiesése súlyosan érinti magyarország üzemanyagellátását. ez normál körülmények között is így lenne, de a mostani háborús környezetben hatványozottan igaz.
Az egy éve bevezetett 480 forintos üzemanyagár hatékony kormányzati eszköznek bizonyult az általános drágulás elleni harcban. Ugyanakkor második körös hatásként lényegében felszámolta a Magyarországra irányuló üzemanyagimportot, mivel egy kereskedőnek sem éri meg az európai piaci árszinthez képest 150–250 forinttal olcsóbban ide értékesíteni. Így tulajdonképpen a belső kereslet kiszolgálása a Mol nyakába szakadt, ráadásul úgy, hogy közben a volumen brutálisan, 30-40 százalékkal megugrott.
Ez eleve kifeszített rendszert teremtett, ami viszont nagyobb odafigyeléssel eddig fenntartható volt az olcsó orosz kőolajnak és a dufi kapacitásainak betudhatóan.
Pénzügyileg viszont egyáltalán nem kell a Molért aggódni. Az általa feldolgozott orosz Ural Blend, az orosz exportminőségű kőolaj hordónként pillanatnyilag 23 dollárral olcsóbb, mint a Nyugat-Európában benchmarknak számító Brent. De volt ez már 37 dollár is. Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője a VG-nek korábban úgy kalkulált, hogy a 30 dollárral olcsóbb Uralon naponta 2,5 milliárd forintot nyer a Mol (az EBITDA-soron).
Kérdéses a hatósági ár fenntartása a hiba fennmaradása esetén
Nem babra megy a játék, hanem árstopra
Az már a nyári leállásnál is látszott, hogy Százhalombatta kiesése – megfejelve a régiós finomítókban bekövetkezett műszaki zavarokkal – a rendszerből masszív beavatkozást igényel. A kormány akkor meg is nyitotta a stratégiai készleteket, két döntésével 18 millió liter 95-ös benzin és 213 millió liter gázolaj felszabadítását rendelte el.