Elhibázott politikát folytat Brüsszel: a szankciók nélkül az infláció megfeleződne

Ukrajna és Oroszország háborúja lokális konfliktus lenne, a szankciók azonban globális gazdasági háborúvá változtatták. A legtöbb országban az energiaárak növekedése közvetetten és közvetlenül is erőteljesen befolyásolja az inflációt. A gazdaságok teljesítménye nem tudja ellensúlyozni a rohamosan növekvő energiaárakat.

Különösen ez van az orosz energiaimportnak erősen kitett közép-európai régióban, így Magyarországon is. Ezeket a durva energiaárakat nem külső tényezők befolyásolták.

Az energiaárak drasztikus növekedését egyértelműen a szankciók váltották ki.

A földgáz ára 2022 januárjában, a háború kezdete előtt 70 euró/MWh környékén mozgott. A háború kitörésének a hírére ez felment 250 euróra, de három hét alatt, 2022 márciusának második felére visszaesett 100 euróra. Tavasszal joggal lehetett azt gondolni, hogy egy valamivel magasabb energiaszint mellett, de tervezhetően alakulnak a gazdasági körülmények a háború ellenére is – írja a Ripost.

Aztán Brüsszelben elfogadták a gazdasági, kereskedelmi szankciókat, köztük az olajszállítási szankciókat is. Rögtön az asztalra került a földgázvásárlási szankció is. 2022 júniusától kezdve a földgáz ára egy hónap alatt megkétszereződött, majd újabb egy hónap alatt megháromszorozódott.

A brüsszeli szabályok összekötik a villamos energia árát az egész Európai Unióban a gáz árával, így ugyanez ment végbe a villamosenergia-piacon is. A villamos energia piaci ára Európában 2022 januárjában 100 euró/MWh alatt volt. 2022 áprilisában is 100 euró volt, ma 400 és 600 euró között mozog. Mindeközben az amerikai gázár és villamosenergia-ár töredéke az európai áraknak. Az olajpiac hasonlóan, de mérsékeltebben reagált, a Brent kőolaj ára 2022. januárhoz képest több mint 50%-kal emelkedett.

„Az energiaárak szankciók miatti növekedése kihat az élelmiszerárakra is. A gabonaárakat a termelési költségek növekedésére hajtja felfelé. A műtrágyaárak fél év alatt a háromszorosára növekedtek.”

Magyarországon az energiaárak 100%-os növekedése 3–5 százalékos azonnali inflációt generál. A három-négyszeresére növekedő energiaár rögtön 15-20 százalékos inflációt jelent.

Nyugodtan kimondhatjuk tehát: ha megszüntetnék a szankciókat, az árak rögtön a felére esnének vissza és az infláció is megfeleződne. A szankciók nélkül Európa gazdasága újra erőre kapna és el tudná kerülni a fenyegető recessziót.

A kérdés, hogy Brüsszel miért nem ismeri fel, hogy ez a fegyver több kárt okoz Európának, mint Oroszországnak. Sőt: a háború óta, tehát fél év alatt Oroszország 158 milliárd euró bevételre tett szert energiaexportból. Ez fél év alatt több mint Oroszország 2021-es teljes éves exportbevétele. Ennek a pénznek a felét, 85 milliárd eurót az Európai Unió országai fizették ki.

A szankciók következtében Európa szegényebb, Oroszország pedig gazdagabb lett. Ez a fegyver visszafelé sült el, a szankciókkal Európa lábon lőtte önmagát.

Brüsszelben mindezt nem látják be, mert Európának nincs vezetője. Nyolc évvel ezelőtt a krími konfliktus idején a német kancellár tárgyalóasztalhoz tudta ültetni a hadakozó feleket Amerika nélkül is, és békét tudott teremteni. Mert a béke volt Európa érdeke. És volt, aki ezt az érdeket érvényesítette. Nyolc évvel ezelőtt is voltak szankciók, de ezek nem érintették az energiaszektort, nem vágták át a gazdasági kapcsolatok ütőereit.

A mostani szankciók legnagyobb baja az, hogy a világgazdaság 11. legnagyobb gazdaságát érintik. Oroszország szerepe a világgazdaságban az energia és elsődleges áruexportőr szerepe miatt szerkezetileg jelentős. A fejlett gazdaságok közül csak az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália rendelkezik hasonló lábnyommal a globális energia, mezőgazdasági és fémpiacon.

És szemben ezzel a három országgal, Oroszország elsősorban Európa számára bír jelentőséggel, Európát látja el energiahordozókkal, fémmel és más termékekkel. Ezért a meghirdetett szankciók elsősorban nekünk okoznak kárt.

És mielőtt valaki azt hinné, hogy ez Oroszországnak hosszú távon valódi kárt okoz, nézzünk körül a világban. Az ENSZ-ben nem csatlakozott az Oroszországgal szembeni döntésekhez a világ országainak egyharmada, de ezekben él a világ több mint a fele. Ezek az országok mind feltörekvő gazdaságok, elsősorban energiára van szükségük. Felszívják az orosz energiaexportot a következő években. A világ többi energiatermelője nem segít, hiszen a magas árakon ők jól keresnek.

Érdemes felidézni a nyolc évvel ezelőtti szankciók eredményét: akkor a mezőgazdasági kivitelt tiltották meg Oroszországba, mondván Oroszországnak élelmiszerimportra és gabonára van szüksége. Oroszország nyolc év alatt nem csak önellátó lett, ma a világ egyik legjelentősebb gabonaexportőre. A szankciók akkor sem értek semmit.