Egy XVI. kerületi üzletben lett rosszul a kisgyermekes anyuka, akinek hatalmas szerencséje volt, hogy két egyenruhás épp ott vásárolt aznap.
Nem minden hős visel egyenruhát, ezzel a címmel is kezdhettük volna cikkünket. Ugyanis Kuremszki László járőrparancsnok és későbbi segítője, egy szabadnapos tűzoltó is civil ruhában tartózkodott a boltban, amikor rosszul lett egy nő a kasszasoron. Kettejük közös munkájának és megingathatatlan higgadtságuknak hála, sikerült megmenteniük a nő életét.
Kuremszki László törzsőrmester a Metropolnak számolt be a nem mindennapi bevásárlásának részleteiről, aminek végén egy sikeres életmentés tudhat magáénak.
„A tegnapi napon a szokásos bevásárlásomat végeztem és elmentem egy XVI. kerületi üzletbe, fél 4 körül. Az egyik sorban azt vettem észre, hogy áll mellettem egy anyuka, van vele egy 6 év körüli kisfiú és a nő egyik pillanatról a másikra, minden előzmény nélkül összeesett. Leesett a földre, ott görcsbe rándult a keze és a lába. Eszméletlen állapotba került, fennakadtak a szemei” – kezdte el megrázó történetét a szabadnapos rendőr a lapunknak. – „Szólongattam, de nem reagált, próbáltam kicsi pofonokkal élesztgetni. Rövid időn belül kifújt egy mély levegőt, akkor a teste elernyedt, kijött a görcsből és nézett rám mereven. Ekkor azt mondta: jól vagyok. De látszott rajta, hogy nem tiszta a tudata. Akkor kérdezgetni kezdtem, hogy esetleg beszedett-e valami gyógyszert vagy van-e valamilyen betegsége, és mondta, hogy nem-nem, semmi baja, csak elgyengült.”
A komoly gondok azonban csak ezután kezdődtek. Kuremszki László még időben értesítette telefonon a mentősöket, amikor látta, hogy a hölggyel nincs minden rendben. Az üzletben egy másik szabadnapos egyenruhás is tartózkodott, egy tűzoltó, aki azonnal felajánlotta a segítségét a rendőr kollégának. Ketten kisegítették a nőt a bolt területéről és leültették egy székre, hogy ott várják meg a mentők kiérkezését.
„Láttam a hölgyön, hogy ez nem egy sima ájulás volt, hanem komolyabb baja is lehet, ezért értesítettem a mentősöket. Ahogy mentünk a kasszasorokhoz, nagy volt a tömeg, ezért elővettem a jelvényemet és mondtam, hogy rendőr vagyok, engedjenek ki! A kasszásnak pedig szóltam, hogy egy nyugodtabb helyre lenne szükségünk. Kiengedtek minket, hoztak azonnal egy széket, ráültettük a hölgyet, de zavartan beszélt még mindig. Ekkor hirtelen megint összeesett. A székről lecsúszott, megint rángatózni kezdett és zihált, nem kapott levegőt. A férje nevét tudta csak elmondani gyorsan, mielőtt elvesztette az eszméletét. Ezután már semmilyen életjelet nem mutatott.”
„Megnéztem a pulzusát, nem volt tapintható, illetve ellilult a szája. Összeesett a keringése, ezért azonnal megkezdtem a mellkaskompressziót és értesítettem a mentősöket, hogy megkezdtük a nő újraélesztését” – számolt be a történésekről Kuremszki László. Felváltva 10 percen keresztül küzdöttek a nő életéért a tűzoltó kollégával. A kisfiát addig biztonságos helyre vitették egy bolti dolgozóval, hogy ne kelljen végignéznie a kilátástalannak tűnő helyzetet. Az üzletben tartózkodókat pedig kitessékelték a boltból, hogy ne fotózgassanak vagy kíváncsiskodjanak.
„Ment folyamatosan az újraélesztés a tűzoltó és köztem, felváltva. Közben tartottam a kapcsolatot a mentősökkel és a szolgálati parancsnokommal. Mi végig tartottuk a cseppnyi reményt a hölgyben, amit lehetett. Megérkeztek a mentősök, átvették tőlünk a munkát és közölték, hogy szívleállása van a nőnek. A mellkaskompressziónk sikeres volt, 20%-os volt akkor a szíve, annyira tudott visszajönni. A többit a mentősök intézték és végül elszállították a Bajcsy kórházba. Stabil, de életveszélyes állapotban szállították el. Agykárosodást talán nem szenvedett” – foglalta össze a járőrparancsnok a szívszorító küzdelem részleteit.
A hölgynek hatalmas szerencséje volt, hogy két szabadnapos egyenruhás is ott tartózkodott, amikor beütött a baj. László a hölgy telefonjában ráakadt a férje nevére, őt értesítették telefonon, és amikor a mentőbe tették az édesanyát, akkor már az apuka és a nagymama is a gyerekkel volt.
„Van egy adrenalinszint ilyenkor az emberben, ekkor nem gondolkozom azon, hogy éppen mit teszek, vagy mit érzek közben. Utólag persze jó érzés volt, hogy sikeres volt a mentés. Ez volt az első sikeres életmentésem, de már több olyan helyzetben is voltam, amikor szükség volt rá, hogy valaki megkezdje a mellkaskompressziót. Ezt nem lehet szavakkal kifejezni, ezt át kell élni. Mikor a mentő elment, akkor felszállt a fehér köd, és minden ment a maga útján. Körülöttem lévő emberek, mindenki felfokozott hangulatban volt, csodálkoztak is rajta, hogy mi hogy tudtunk ennyire nyugodtak maradni. Mindenki mondta, hogy büszkék ránk” – zárta sorait a hős rendőr.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre