1956-ban alapították Csepel legrégebbi virágboltját, amely a mai napig működik, és ugyanannak a családnak a gondozásában, akik megalapították.
Eső, fagy, világválság, semmi sem tudta megakadályozni, hogy az elmúlt évtizedben reggelente kinyisson a Rossol virágbolt közvetlenül a csepeli temető kapuja mellett. Néhány méterre a népszerű énekes, Zámbó Jimmy sírjától található Budapest egyik legrégebbi virágboltja.
A család tősgyökeres csepeli dinasztia. A nagypapa, Rossol János már a XIX. század végén virágokat termesztett. Angyalföldről költözött ki családjával Csepelre, hogy az akkor még nagyközségnek számító település első virágkertésze legyen. Így szinte adta magát az ötlet János édesapja, Károly és édesanyja számára, hogy a színpompás ágyások világából kilépve megalapítsa a környék első virágboltját.
Az unoka, Rossol János már édesanyja szoknyáján csüngő gyermekként is segített az üzletben. Így emlékszik vissza az akkori időkre:
„Édesanyám esőben, szélben, hóban, de hetente háromszor mindig kijött dolgozni. Ázott-fázott, de jött, és árulta a virágokat. A hideg meg a fázás ennek a szakmának a velejárója.”
„65 évvel ezelőtt csak egy kiskocsival, majd később egy állandó bódéval állt ki ide a családom. Kezdetben édesanyám vitte a virágüzletet, miközben édesapám, Rossol Károly kertészként dolgozott. Azután vásároltak területeket a környéken, ott szobanövényeket, cikláment és egynyári virágokat termesztettek. Ezeket a földeket elvették tőlünk a kommunizmus alatti államosításnál” – emlékszik vissza János. – „1967-ben aztán én is beléptem a családi vállalkozásba, 1980-ban kaptam saját engedélyt is, és onnantól megboldogult nővéremmel közösen vittük a boltot. Mostanában legtöbbször az egyik fiammal dolgozom itt, utánam ő veszi majd át a stafétabotot.”
A családi vállalkozás túlélte ’56-ot, a rendszerváltozást, a gazdasági válságot és a Covid-korszakot, mégsem zárt be hosszabb időre soha. A család mindössze egyetlenegyszer került annyira nehéz helyzetbe, hogy elgondolkodtak a bezáráson.
„Amikor a 2008-as világválság beütött, mondtam a fiamnak, akinek saját kertje volt már akkor, hogy ha úgy érzi, akkor foglalkozzon inkább csak azzal. Adjuk ki a boltot, hogyha kell. Végül megpróbáltuk életben tartani, és a családon belül összefogással, a három gyermekemmel és feleségemmel tovább vittük a dolgokat. Azóta is, mindegy hogyan, de mindig megoldjuk” – mondja büszkén a férfi.
„A krizantém töretlen sikernek örvend a vásárlók körében, már hosszú évek óta, nem véletlenül ezt a virágot keresik a legtöbben ebben az időszakban, a sírkertekben ez a növény a legfelkapottabb” – tudtuk meg Jánostól.
Ha arról kérdeznénk Jánost, mi a kedvenc virágja, meglepő választ kapunk: nincs kedvence, egyformán szereti minden virágát.
„Azért, ha mindenáron választani kéne, akkor talán az orchidea lenne az” – gondolkodik el. - „Az orchidea különleges a számomra, mivel édesapám ezeket a virágokat termesztette, így máig nagyon kötődöm hozzájuk. Haláluk évfordulóján mindig olyan dolgokat rakok a sírjukra, amiket egykor nagyon szerettek. Orchidea mindig van a nyughelyükön”.
Több ezer ember jött el leróni kegyeletét 2001. január 20-án a csepeli temetőben a Király utolsó útjánál, ám a helyi virágárusok számára másért maradt emlékezetes ez a nap.
„Jimmy temetésénél le voltunk rácsozva az út szélén. Egyetlen szál virágot sem adtunk el” – meséli Rossol János. – „Jött a tömeg, és velük a rendőrök, azonban köztünk volt a kordon. Az emberek közben alaposan megnéztek. Az egész olyan volt, mintha állatkertben lettem volna látványosság. Még hülyéskedtem is, hogy benyúltam a rácson: adjon már egy perecet biztos úr” – viccelődött a boltos, de hozzátette, Jimmy népszerűsége töretlen, a mai napig rendszeresen járnak ki rajongók az énekes nyughelyére.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre