„Lenyűgöz az a szabadság, erő és összetartás, ahogyan a vadonban élnek az állatok” – Így keltek életre Szőke Gábor Miklós szobrai

A világszínvonalú műalkotások a ma záruló „Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállításra készültek, és hamarosan új helyre költöznek.

„Számomra egyetlen nap is elképzelhetetlen lenne állatok nélkül. Gyerekkorom óta lenyűgöz az a szabadság, erő, dinamizmus, összetartás, ahogyan a vadonban (túl)élnek, és az a hűség, bizalom és alázat, ahogyan együtt léteznek velünk, emberekkel” – vallotta meg magáról Szőke Gábor Miklós a közösségi oldalán.

„A kiállításra mindegyik szobor más anyagból készült, mindegyik külön világ, de a magyar vadászati kultúra összeköti őket” – árulta el lapunknak a művész. Az összesen 1+5 kivételes alkotás 2,5 év alatt készült el, kemény, megfeszített munkával.

„A tölgyfából készült szobrot a két éve Noveczki Katalin kenneljében született vizsláról formáztam. Fátyol számos tréningen van túl, nyugodt, barátságos kutyus, aki élvezi a figyelmet. Katalin rendszerint hozza-viszi magával a falujából Budapestre, hogy könnyen szocializálódjon” – mondta el Szőke Gábor Miklós.

A 10 tonnányi, hullajtott agancsból készült szarvasbika kapu Keszthelyre, a Festetics Kastély és a vadászati múzeum közötti területen kap végleges helyet. Az agancsot a nap fehérre szívja, ezért idővel a csodaszarvas szobor szikrázó fehér színűvé válik.

„Gondolkoztunk rajta, hogy a csodaszarvas igazi nyílvesszőkből legyen-e. Végül a nehezebb utat választottuk, legyártottunk rozsdamentes acélból több ezer nyílvesszőt egyenként, aztán összehegesztettük őket. Ezután aranyfelület-kezelést kapott az egész, hiszen egy napszimbólum”– mesélte Szőke Gábor Miklós.

„A vadkan egy 300 éves tolnai kastélynak a bontott tetőszerkezetéből, vörösfenyőből készült. Ennek az anyagnak az ősi ereje jellemzi a kész szobrot. A fát megégettem, így készült el a robosztus felület, ami a vadkan nyers szőrzetére emlékeztet” – avatott be a részletekbe a művész.