Egy kompról vetette magát a Tiszába a 24 éves Tamás, aki nem bírt a drog démonaival.
Botos Tamás az édesanyja szerint mindig is vidám, sokak által szeretett fiú volt. Szakácsnak tanult, de végül nem teljesedett ki a szakmában. Mostanában közmunkásként dolgozott. Soha nem volt panasz a munkájára. Senki sem tudja, hogy pontosan mi bántotta, csak annyi bizonyos, hogy a hét elején egy reggel pánikszerűen kiabálni kezdett.
Az édesanyja szaladt oda hozzá, hogy megkérdezze, mi a baj.
„Anya, valaki járt itt” – mondta a fiú Bors megkeresésére. Anita akkor még azt hitte, hogy elfelejtették bezárni a kaput, és egy tolvaj besurrant hozzájuk, de hamar kiderült, hogy Tamás egészen másra gondolt.
„Tomi azt mondta, hogy egészen világosan látta a saját szemével, hogy egy szellem megfogja a poharát, és a falhoz vágja. Ez dühítette a fiamat, hiszen éppen az előző napon tapétázta ki a szobáját. Az üvegszilánkokat valóban megtaláltam a padlón, amiből csak arra tudok következtetni, hogy a fiam hallucinált, és a törést ő maga okozta” – mesélte az édesanya. Anita úgy véli, ha nem is közvetlenül, de a drogok vezettek a fia halálához.
„Sajnos errefelé népszerű a herbálcigaretta. A fiam korábban nagyon sokat szívott, én pedig semmit sem tudtam tenni ez ellen. Előfordult, hogy kihívtam a rendőrséget, mert nem tudtam tőle elvenni. Nekik odaadta. Ragaszkodott a révülethez. Egy nap túlszívta magát, és rosszul lett. Annyi ereje még volt, hogy segítséget kérjen tőlem. Odamentem hozzá, és megpróbáltam megitatni, de fulladni kezdett tőle. Akkor hívtam ki a mentőket. Ki is jöttek. Még maga feküdt a hordágyra, de mire beértek vele a kórházba, kómába esett. Az orvosok megmondták, hogy jó eséllyel elveszítjük őt, de akkor még két hónappal később felébredt. Ennek már másfél éve” – csuklott el Anita hangja.
Tamás nem szokott le azonnal a kábítószerekről, de két hónappal ezelőtt olvasta a hírekben, hogy egy ároktői fiú a biofűtől meghalt. Akkor megijedt, és végleg letette a gyilkos füstölőt.
„Az ismerőseim szerint talán pont az volt a baj, hogy hirtelen hagyott fel a rossz szokásával, ezért durva elvonási tünetek jelentkeztek nála. Többször is panaszkodott, hogy görcsöl az agya” – mondta a Borsnak Anita.
Tamás a hétvégén kifejezetten vidám volt. Vasárnap ő főzött az egész családnak rántott húst és krumplipürét.
„Semmi jelét nem mutatta, hogy készül valamire. A másnap reggel történtek után arra kértem, hogy pihenjen egy kicsit, de ő elment dolgozni. Aztán hazajött, és lepihent. Szomjas volt, adtam neki hideg kólát, de ő közölte, hogy el szeretne menni a boltba. Az egyik rokontól ugyanerre hivatkozva kölcsön kérte a kerékpárját. Nem a közértbe ment” – zokogta Anita, akinek egy helyi lány azt mesélte, hogy látta Tamást, amint a nagyapja sírjánál álldogál. A férfi a temetőből a Tisza-partra sietett. 17 óra 17 perckor küldött egy utolsó üzenetet az édesanyjának, majd a kompról a vízbe vetette magát.
„Inkább beleugrok a Tiszába, nem bírom már! Hidd el, nem bírom édesanyukám!” – olvashatta Anita.
A réven többen is tartózkodtak. Többek között Tamás unokatestvére is látta, hogy mi történik, de semmit sem tehetett. A helyiek napokig imádkoztak, hogy a férfi élve kerüljön elő, de a vízirendőrök napokkal később, másfél kilométerrel arrébb megtalálták Tamás holttestét.
„Amikor szóltak, azonnal a partra siettem. Szerettem volna odamenni, hogy megnézzem a vízben az arccal lefelé lebegő gyermekemet, de nem engedték. Hiába mondtam, hogy szeretnék megbizonyosodni arról, hogy valóban az én kicsim teste került elő, de emberségből azt mondták, jobb, ha az élő fiam marad meg az emlékeimben. Miután betették a halottszállítóba, ismét kértem, hadd nézzem meg legalább a kezén és a lábán levő tetoválásokat, hiszen azokról biztosan felismerem. Azt sem engedték, de aztán megmutatták a vizsgálat során készített képeket. Semmi kétség, sajnos ő volt” – hajtotta le fejét a gyászoló anya.
Anita arra készül, hogy fiát fehér ruhába öltözteti, mert az volt Tamás kedvenc színe. Abban szeretnék elhamvasztatni. A fiú földi maradványait a nagyapja mellett helyezik végső nyugalomra.
Ha te, vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre