Ezt az illatot szagolták már a rómaiak is, izgalmas titkok derültek ki a pannonhalmi Illatmúzeumban

„Az első parfümőr egy nő volt, Tapputi, aki Kr.e 1200 körül élt Mezopotámiában. Az illatszerek azonban ennél sokkal régebbiek: az egyiptomi kultúrkörben a fáraók temetkezésekor illóolajokat és illattégelyeket helyeztek el. A zsidó-keresztény kultúrkörben pedig Mózes hagyományozta ránk az illatos szent olajakat, ezek bázisa olívaolaj volt, ehhez keverték a tömjént és a fahéjat – valamint a balzsamokat, amelyekhez gyulladáscsökkentő hatású illóolajat kevertek. Ezt használták gyógyító és ápoló kenőcsként” – magyarázta Márton testvér a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjéhez tartozó Illatmúzeumban.

A gyógyítás és az illatok

Az Illatmúzeum az itt termesztett öt legfontosabb gyógynövényt, a levendulát, a zsályát, a citromfüvet, a borsmentát és a kakukkfüvet állítja középpontba. Azt is megtudhatják a látogatók, hogy az elmúlt évszázadok során miként használták fel ezeket. „A gyógyítás Szent Benedek Regulájához kapcsolódó rendelkezésből származik: „úgy bánjatok a beteg zarándokokkal és szerzetesekkel, mintha magát Krisztust ápolnátok”. Így indult el az európai intézményesített gyógyítás, ezt a hagyományt viszik végig a szerzetesek Pannonhalmán is az 1201-es évtől. Ekkor még az illatnak nincs jelentősége, a gyógyászati szempont a lényeges annak ellenére, hogy az alapanyagokat a gyógynövényekből kinyert illóolajakkal keverik össze.

Az illatok szerepe a középkortól jelentős annak a társadalmi rétegnek, amelynek hozzáférhetőek voltak a drága alapanyagok” – tartott egy rövid illattörténelmet Márton testvér, és elmesélte azt is, hogy az ipari forradalom után lettek az illatszerek a társadalom hétköznapi életének a részei. „A korabeli időkben a nagy terek és csarnokok illatosítása kettős funkcióval bírt: amikor tömjént égettek, a térben szakrális áldozatot mutattak be, vagyis az értékes tömjén értékes mivoltát visszaadták Istennek. Mellette fertőtlenítő hatással is bír, hiszen elnyomja a sok ember együttlétéből származó szagokat.”

Hét illatoltárt is végigszagolhatunk

Pannonhalma legjellegzetesebb gyógynövénye a levendula, amelynek történetéről és felhasználásáról mindent megtudhatnak a múzeum látogatói. Kiderül az is, hogy a növényt a római korban a frissen kimosott ruhák illatosítására használták, a levendula szó a latin lavare, „mosni” kifejezésből ered. „A levendula egyébként a viktoriánus korban került be a szekrényekbe, mint illatélmény. A kiállítótérben hét illatoltár mutatja meg a parfüméria hét különleges és jelentős illatát, azoknak történetét és felhasználását. - árulta el Márton testvér. Az Illatmúzeum a gyógynövények eredetéről, történetéről és felhasználásáról is mesél, emellett bemutatja a helyi gyógynövényfeldolgozó technológiákat is.

Márton testvér fűszeres nyarai

”Az illatok emlékeket is behívnak – magyarázta Márton testvér. – „Ha az egyik nagyanyámra gondolok, akkor a gyöngyvirágos szappan illata kúszik be az orromba, amit a törölközők között tartott. A másik nagymamámnál pedig a nyári szünetek illatemléke a tálalószekreterben tartott kávé, fahéj, vaníliás cukor, szegfűszeg, szemes bors vegyes illata. Ez a fűszeres, karakteres levegő csapott meg, amikor megérkeztem hozzá. Most, hogy beszélek róla, ismét az orromban érzem.”