Hihetetlen ereklye: Farkas Bertalan a mai napig őrzi az űrhajó kulcsát

Idén volt negyven éve, hogy kijutott a világűrbe. Meg tudta ünnepelni?

Mint mindenkinek, nekem is sok lemondással járt az idei év. Nem tudtuk rendesen megünnepelni a 40. évfordulót, pedig nagyon készültem rá. Jöttek volna a külföldi és hazai barátaim, kollégáim, ismerőseim, de ők mindig azt mondják, hogy ne aggódjak, majd jövőre bepótoljuk.

2020 más szempontból is különleges évnek ígérkezett, hisz Magyarország adott volna otthont a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusának.

Sajnos a vírus miatt ez a terv is dugába dőlt, pedig fantasztikus lett volna, ha iderepül a világ minden tájáról közel száz űrhajós. Bízom benne, hogy 2021 szeptemberében ezt is pótolhatjuk.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban bejelentette, hogy hazánk 2024-ben űrhajóst kíván küldeni az űrbe. Erről is le kell mondanunk?

Nem! Noha a 2024 kicsit közeli dátumnak tűnik, hiszem, hogy ebben az évtizedben ismét kijutunk az űrbe, a második magyar űrhajósnak pedig a felkészülésben is szeretnék segíteni. Ha a magyar és az orosz fél aláírja az együttműködési szerződést, akkor már indulhat is jelentkezés, de a kiválasztási folyamat nem lesz egyszerű. Azt gondolom, hogy aki felrepül, annak legalább egy negyedévet kint kell töltenie. Az nem opció, hogy félúton meggondolja magát, visszafordul és majd küldünk helyette mást. Ez nyilvánvalóan mindenkinek egy óriási megpróbáltatás.

Gyakran gondol vissza arra a bizonyos egy hétre?

Sokszor bevillannak emlékek, pillanatok, és az űrutazás olykor az álmomban is megjelenik. Csodálatos érzés ott újra átélni!

Milyen emlékeket őrzött meg?

Mindent! A kesztyűmet, a szkafanderem és persze fényképeket, felvételeket, dokumentumokat. Néhány kollégám gyermekének az ellenőrzőjét is felvittem, hogy a kicsik az iskolában elmondhassák: „ezt az űrben is aláírták”. Bizonyára ők is őrzik ezt a kedves emléket. De a lányomnál ott van az a piros-fehér-zöld ruhácskába öltöztetett baba is, amit titokban vittem magammal, illetve megvan a tévémaci is, amelyik szintén velem volt. Ezek igazi kincsek a család számára, bízom benne, hogy az unokáim is nagy becsben tartják majd mindazt, ami rájuk hagyok. Látja ezt, még az űrhajó kulcsa is megvan.

Érdekli őket az űrhajózás?

„Abszolút, de még kicsik, persze, hogy izgalmas számukra a világűr. Egyik nap azt mondják, hogy kirepülnek az űrbe, másik nap meg már komplett űrállomást építenének. Ki tudja ezt követni?”

Négy unokájából kettő Amerikában él. Gondolom idén nem tudta őket átölelni.

„Átölelni nem, de Skype-on keresztül láttam őket mosolyogni, sőt az egyik este „együtt vacsoráztunk”, olyan volt, mintha egy asztalnál ültünk volna. Csodálatos dolog, hogy a mai világban már nincsenek távolságok, és most nem akarok megint az űrrel előhozakodni, de űrtechnológia és mesterséges holdak nélkül ez sem jöhetne létre. Sokan úgy vannak vele, hogy ez természetes, benyomom a gombot, és már látjuk is egymást. Holott 15-20 éve ez elképzelhetetlen lett volna. Még csak 2020-at írunk, de már most látszik, hogy a 21. század minden képzeletet felülmúló lesz.”

Jól sejtem, hogy ma is a repülés a szerelme?

Idén is sokszor repültem, ez egy életen át tartó szerelem. A legcsodálatosabb az, hogy ma már olyan pilóták ülnek mellettem, akik anno, gyerekként a nagyszüleik ölében ülve nézték a fekete-fehér tévében, ahogy Berci bácsi felszáll az űrbe. Ők azóta felnőttek, de Berci bácsi még most is repül, csak már nem a világűrbe – mondta mosolyogva az űrhajós.

Egy hetet töltött a csillagok közt

Farkas Bertalan 1949. augusztus 2-án született Gyulaházán. Gyerekként focistának készült, később azonban a repülés szerelmese lett, ezért beiratkozott a Repülőműszaki Főiskolára. 1978-ban önként jelentkezett űrhajósnak. Kiképzését követően, 1980. május 26-án a Szojuz–36 fedélzetén indult el a világűrbe, ahol végül 7 napot, 20 órát és 45 percet töltött. A sikeres földet érést azóta a második születésnapjaként ünnepli. Legkedvesebb űrbéli emléke a súlytalanság.

Nem ugyanazzal az űrhajóval jött, mint amivel ment

Farkas Bertalan a Szojuz-36 fedélzetén indult a világűrbe és a Szojuz-35 kabinjában tért vissza. Azért repült mindkét űrhajóval, mert a repülési egységek „szavatossági ideje” 200 nap. Mindig törekednek a „frissebb” verzió későbbi visszatérésére. A Szojuz-35 a Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeumban tekinthető meg. Az egység 2,5 méter átmérőjű, 2,3 méter hosszú, belső térfogata 3,8 köbméter, tömege mintegy 2,8 tonna. Az űrhajó irányítására szolgáló rendszerei, az életfeltételeket biztosító berendezések, a híradástechnikai rádióberendezések találhatók benne. A múzeumban 2007 óta látható egy úgynevezett reprodukciós másolat is. Azzal a céllal készült, hogy az eredeti egység állapotának veszélyeztetése nélkül a látogatók kipróbálhassák, milyen körülmények között utaztak az űrhajósok.

A kulcs titka

A cikkben említett kulcs nem az egység tartozéka, hanem a felbocsátáskor a védett helyen tartózkodó személyzet ennek behelyezésével engedélyezi az indítást. Szimbolikus ajándékként a leszállást követően általában az űrhajósok egyike kapja emlékbe.