Újpesten, a lakótelep közepén egy hat négyzetméteres bódéban süti Juliska igazi, békebeli házi süteményeit.
Rádeczki Istvánné Juliska 12 éve munkanélküli lett, de akaraterővel és kitartással belevágott valami újba, amivel igazából egy régi családi örökséget folytatott és osztott meg a városban élőkkel. Volt bátorsága vidékről behozni a városi nagyüzemi cukrászatok közé az anyukájától és a nagymamájától látott, kemencében sült, adalékmentes kelt tésztákat. Juliska egyszemélyes sütödéjében már sorra rendelik a mákos kalácsot az ünnepre.
– Vidéken nőttem fel, édesanyám és a nagymamám ott dagasztotta, és sütötte a szemünk előtt nap mint nap a kenyeret, pogácsát, kelt tésztákat. Mikor vége lett a szállodai munkámnak, a munkanélküli központban az egyik előadó hitt bennem, és azt tanácsolta, végezzem el a cukrászatot, és akkor a gyerekkori tapasztalataimat hasznosítva készíthetem a házi sütiket – meséli Juliska, aki végül egy év alatt sikeresen befejezte a 3 éves képzést, rátalált a Berda József utcai, mindössze hat négyzetméteres bódéjára, ahol azóta is jóval és szóval tartja a környékről és a város túlsó feléről hozzá járókat.
Íme Juliska története, tőle magától:
Egy 6 négyzetméteres bódéban készülnek a kelt tészták (Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs)
Juliska három fiút nevelt fel, egyikük már megajándékozta egy 2 éves kislány unokával, a másiknál decemberben jön a baba, úgyhogy most gőzerővel dolgozik az ünnepek előtt, veszi fel a rendelést, egy-két óra pihenés otthon, és irány vissza a Sütödéjébe. Aki szeretne Juliska-féle sütit otthonra, annak most kell bespájzolni, mert januárban ő az újszülött unokához, Naruskához készül látogatóba Londonba. Juliska elárulja, imádja unokáit, mindig három lányt szeretett volna, van esély, hogy ez is összejön neki, mert kettő már majdnem megvan.
Ami a már meglévő unokát, Elena Mirát illeti, mondanunk sem kell, hogy falja a mama süteményeit, és esze ágában sincs hasfájósnak lenni tőle.
– Ezekben semmi adalékanyag sincs, nincs mitől fájjon a kisunokám hasa. Bevallom, azt sem tudom, mik ezek, jobb is, hogy nem ismerem, a cukrászatoknak nem kellettem, nem volt hol megtanuljam, hogy használják az ilyesmit. Én csak azt teszem a tésztába és a töltelékbe is, ami kell bele, hogy mákos, diós, almás, lekváros legyen. A pogácsába ugyanígy: élesztő. liszt, tojás, zsíradék – ahogy anyuék csinálták. Ennyi. Ezt tudom, ezt adom szívvel-lélekkel annak, aki ezt szereti.
„Egy tanár bácsi hozta le a 6.osztályos etika tankönyvet , hogy nézzem már meg hogy tananyag lett a cigányság. A Juliska Sütödéje az Aranypánt díjra volt jelölve, és bekerült a fotóm!”
„Gyere, Gyönyörűm, mit kérsz, a szokásost?” – köszönti a törzsvevőket Juliska, miközben már csomagolja is az almás pitét vagy a piskótatekercset elvitelre. A következő két vásárló pedig – hiszen itt a vendégek is jól ismerik egymást - békében megegyezik a bódé előtt hogy a maradék pogácsát hogyan osszák el, ki melyik fajtát szereti jobban. Mert bizony, aki nem jön időben, azzal könnyen előfordulhat – bármennyit süt is Juliska-, hogy csak másnapra jut neki a kedvenc sütijéből, feltéve hogy félreteszi neki.
Itt kiló áron van minden sütemény, és pontosan annyiba kerül, mint amennyit a mérleg mutat. Nincs borravaló, azért van az ára kiírva, hogy mindenki tudja, mennyivel kalkuláljon a vásárlásnál.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre