Hihetetlen méretek! Ekkora rántotthúst csak itt kapni Budapesten!

Bábel István 32 éve indította el kifőzdéjét a Kolozsvári utca egyik bádog bódéjában, ahol azóta - a vendégek értékítélete - alapján Gundel minőségű koszttal látja el a hozzá betérőket.

Bábel István a Pléhcsárdájában (Fotó: keresztesi Balázs)

- 45 üzlethelyiség közül választottam ki ezt annak idején, ahol ma is vagyunk, és csináljuk egészen addig, míg a stiglickerti autó értem nem jön: na, az lesz a végkifejlet, hogy innen visznek a temetőbe. Az Isteni gondviselésnek azonban nem szabad gátat szabni, édesanyám is 97 évig élt –meséli István, aki míg mindenféle földi jóval eteti a népeket, az unokatestvére, Bábel Balázs kalocsai érsekként lelki táplálékkal szolgál a híveknek. A konyhaművész lánya, Klára pedig hárfaművész.

Tisztességes vendéglátás

Arra kérdésre, hogy mi a vendéglátásban a siker titka, István annyit mond: El kell kezdeni tisztességesen dolgozni, és meg kell becsülni a vendéget.

- Mi mindenkinek köszönünk, és ezt a vendégtől is elvárjuk. Ha ez a kölcsönösség hiányzik, a vendég biztos hogy éhen megy el. Nálunk ez így szokás. Meg kell adni a tiszteletét, és el kell várni a tiszteletet – jelenti ki Bábel István a Pléhcsárda előtti étkezőteraszon. A főnök hozzáteszi, az elmúlt három évtized alatt azt tapasztalta, hogy az emberek egyre jobban igénylik ezt a fajta személyes, családias vendéglátást, amelyet ő megbízhatóan jó minőségű és igen tekintélyes adag étellel körít.

- Itt nincs átverés, ha jót kapott a vendég, visszajön, és – a szabályok betartása mellett - nem kell bezárni még a járványidőszakban sem. Nálam most is ugyanolyan a brassói vagy a pacal, mint 30 éve.

Se fél adag, se fél ember!

Ami a Pléhcsárdás adagokat illeti, tényleg ember legyen a talpán, aki meg tudja enni. A mester azonban hallani sem akar női vagy férfi porciózásról.

- Csak éhes ember van és jóllakott. Félembert meg még nem láttam soha, hogy tudnék valakit fél adaggal kiszolgálni? Aki kevesebbet akar enni, válasszon egy levest, kérjen csirkecombot vagy májat egy szelet kenyérrel, savanyúsággal.

Példamutató tulaj

Bábel István jó példával jár elöl: ő is mindenből rendesen, „normál” adagot eszik, szerencsére teheti, nincsenek egészségügyi problémái.

- Kutya bajom! A vérnyomásmérő rám van beállítva: 120/80, 72-es pulzus. Mindenevő vagyok, de természetesen, akinek problémája van, arra odafigyelünk, és úgy főzünk. Istvántól megtudjuk azt is, hogy a jó pörkölt az arányokon múlik, és hogy azt a nyereséget, amit a modern technológia megspórol nekik többlet bevételként, ők nem zsebre teszik, hanem a tányérra.

- Nyolc éves koromban piacoztam és főztem először, édesanyám nem volt otthon, és megéheztünk apámmal. Tettem a fazékba, sonkát, krumplit, hagymát, zöld paprikát, tojást, egész jó kis étel lett, csak a krumpli túlfőtt . Az ízlelés a lényeg. Ez vagy vele született adottság vagy nincs, megtanulni nem lehet soha. Nekem van, és mellé itt a bibliám: Venesz József Magyar konyha című könyve.

A Bádog Gundel gazdája otthon is fejedelmi ételekkel kényezteti a családot.

- Ha jönnek az unokák. ők is óriás rántott húst kérnek csirkemellből és aranygaluskát, mert ez a kedvencük. Meg is eszik jóízűen, ahogy kell. Nincs nyafogás, hogy túl sok, a jó ételnek van bennünk helye.

„Nehogy már ez a pali…!”

„Egyedül voltam otthon, éppen jeges vodkával hűsöltem, ment a tévé, és látom hogy Gordon Ramsay valami csoda-édességen ügyködik. Erre azt mondtam magamnak: nem igaz, hogy ez a pali okosabb, mint én! Felhajtottam, ami még a pohárban volt, és jött az ihlet. Nekiálltam palacsintát sütni. Akkor találtam ki a réteges töltött palacsinta-torta csokoládéval leöntve és púpozott tejszínhabbal fedett desszertet, és hozzá a töltelékének megfelelő 2 gombóc fagyit. Ezt azóta is imádják a vendégek.”

Megeszed vagy elvi(e)szlek?

„Itt a Pléhcsárda közelében van egy raktár, ahol ropogós irodista lányok dolgoztak. Volt itt egy sofőr, akinek igencsak megtetszett egyikük. Kötött egy megállapodást a hölggyel, hogy ha nem bírja megenni a rántott húsomat, akkor elmegy vele egy hosszú hétvégére Lilafüredre, ha viszont megeszi, akkor ő vesz neki egy harmadik generációs mobiltelefont. A sofőr rájött, hogy komoly a tét, mert ő mindenképpen fizet. Megkérdeztem tőle: meg akarod nyerni? Mondta, hogy persze, a szállást már le is foglalta, most rajtam múlik minden. Megnyugtattam, hogy nem kell aggódni: készülhet a wellnessre. Egy 2 kilós Cordon bleut csináltam másfél kiló sült krumplival, amit egy 60 centis halas tálra tettem. Bevitte az irodába, a menyecske ránézett, és azt mondta: jó, megyek csomagolni. Az ételt meg elvitték magukkal, elég volt kettejüknek az egész hosszú hétvégére. A randi olyan jól sikerült, hogy össze is házasodtak, lett három gyerekük, azóta már lediplomáztak.

Csak ha Pista bácsi csinálja az esküvői kaját!

Bábel István Pléhcsárdájában egy családból 2-3 generáció is megfordul. „Járt ide egy apuka és anyuka a két kislányával, Kököjszi és Bobojszának hívták őket. Aztán ezek a lányok felcseperedtek, és a nagyobbiknak megkérték a kezét. Ő azt mondta, csak egy feltétellel: ha Pista bácsi csinálja az esküvői kaját!”

Az asszony lecsója

A konyhafőnök mellet nincs sok dolga otthon az asszonynak, kivéve, ha lecsóról van szó. „Azt jobban csinálja, mint én, meg a madártejet is.”

Vendégkönyv

„Megakad a szemem egy híren egy piaci kifőzdéről, aminek még Amerikából is a csodájára járnak. Egyszer apám, még valamikor 89-90 tájékán elvitt magával dolgozni. Sofőr volt a Boy-szolgálatnál. És mint minden normális sofőr, ő is a kocsiátvétel után nem sokkal indult velem együtt reggelizni, pacalt meg resztelt májat enni. .. Most nézegettem a Pléhcsárdáról a képeket, és rájöttem, hogy itt voltam 25 éve az apámmal. Nekem az, hogy itt az eltelt pár évtizedben minden olyan, mint volt, bőven elég bizonyíték ahhoz, hogy megadjam az öt csillagot. Köszönöm, Pista bá! (FB/Pléhcsárda, Ambrus Gergő Kölnből)