A kárpátaljai születésű Trill Zsolttal, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművészével és a beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapító tagjával a szülőföldjén kialakult szörnyűséges helyzetről, az ott élő magyarság sorsáról beszélgettünk. Találkozásunk óta még drámaibb a helyzet, már nemcsak a sorköteles férfiak, de a nők sem mehetnek haza látogatóba, illetve haza mehetnek, csak nem engedik őket vissza.
„Amíg ez a szörnyűséges háború ki nem tört, mi, beregszászi színészek, köztük mi ketten is a feleségemmel, Szűcs Nellivel jöttünk-mentünk, jártunk haza folyamatosan, csináltuk az előadásokat, játszottunk itt is, ott is. Ezt az egészet én úgy tekintem, hogy mi itt is vagyunk, ott is vagyunk – otthon. Számomra az, hogy határ, nem lényeges, mert ez mégiscsak egy életérzés. Az, hogy tettek valamikor oda egy határt, engem az nem érdekel” – tudtuk meg Trill Zsolttól.
„Ahogy ez a szörnyűséges háború beindult, attól a pillanattól kezdve mi nem megyünk haza, a beregszászi színház egyetlenegy férfi tagja sem megy haza, most mindenki itt van Budapesten. Ahogy most kinéz a helyzet, bennem vannak kétségek, hogy lesz-e ez másként, de bízzunk benne, hogy újra győz az ép elme, aztán fogjuk tudni csinálni a színházat, és egyáltalán normális életet élni odahaza is” – osztotta meg velünk gondolatait a kárpátaljai színművész, akit arról is kérdeztünk, mit tudnak az otthoniaktól.
„Egyre szomorúbb a helyzet, a városban például magyar szót szinte nem lehet hallani, aki megszólal magyarul, bármikor följelenthetik. Szerintem sokkal rosszabb a helyzet, mint a Szovjetunió idején. Az elmúlt 30 év alatt is végtelenül romlott a helyzet, de amibe most beletorkollott, ez tragédia. Lényegét tekintve szerintem el akarnak pusztítani bennünket. Százezer, százötvenezer magyar nem tétel nekik” – fejtette ki borúlátón a színész családapa.
„Amíg nem lesz béke, amíg nem egyeznek meg, addig nagyon reménytelennek látja az ember a helyzetet. Bizakodni kell, csak ennyi marad nekünk, semmi más. Bizakodni, és közben folyamatosan kommunikálni az ukránok felé. Az ukrán embereket, akikkel mi érintkezni tudunk, valahogy meg kell győzni arról, hogy ők tehetnek annak érdekében, hogy vége legyen. Az hogy ez a színésznek nevezett, de inkább stand up comedys fiú határokat hazudik, és átlép mindenféle dolgokat, és egyszerűen ő maga nem tudja szerintem, hogy mit csinál, ez egy végtelen tragédia” – hívta fel a figyelmet Trill Zsolt, akit – ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk – a Magasságok és mélységek című filmben Erőss Zsoltként láthatunk a moziban, és novemberben a Kaukázusi krétakörben a Nemzeti színpadán.
„Nem csak az a baj, hogy játszani nem mehetünk haza, nekünk mindenünk ott van: ott vannak a sírjaink, a fáink, a szüleink, a rokonaink, mindenünk az égvilágon. Az egész pár száz éves életünk ott van, meg hát remélem, a jövőnk is ott van. Ha már egy pár száz évet ott kihúztunk, mindig rosszabb és rosszabb helyzetben, akkor már remélem, hogy még az unokáink is el fognak oda jutni vagy ott fognak tudni élni.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre