Magánéleti nehézségeiről beszélt Gyarmati Andrea

Egyik karácsonyi vacsoránál kért meg minket édesapánk, hogy menjünk ki a szobából. Akkor mondta el édesanyámnak, hogy nem fognak többé találkozni. Persze én figyeltem a történéseket, de csak szimplán megölelték egymást és csendben ültek ott az asztalnál. Szerintem ők életük végéig szerették egymást

Több, mint harminc nagyon szoros évet töltöttem a fiammal, Mátéval. Viszont tudomásul kell venni, hogy a dolgok megváltoznak és beteges lenne, ha nem engedném el a kezét. Szerintem nem is lehet nem elengedni

Amikor elváltak apumék, akkor elhatároztam, hogy nem fogok megházasodni, mivel nem akarok elválni. Aztán persze az életnek más tervei voltak és sajnos kétszer is sikerült válnom. Tehát hiába az elhatározás, mivel ez egy kétszemélyes játék, amit nem csak én határozok meg

Sokat vagyok emberek között, de egyébként egyedül vagyok. Erre pedig egyáltalán nem vagyok büszke, mivel emiatt valami hiányzik belőlem, ami másokban, akik kapcsolatban élnek, megvan. Azóta én tényleg mindenkivel jóban vagyok, de talán nem volt szerencsém