Távozott a tragikus sorsú színész: „Ha nem forgatott, az autóversenyzés töltötte ki idejét, a végzete is ez lett”

Hetven éve, 1955. szeptember 30-án halt meg James Dean amerikai filmszínész, a kiábrándult "lázadó ifjúság" jelképe, egy nemzedék bálványa. A tragikus sorsú színész az első csapást kilencévesen élte meg, amikor elvesztette imádott édesanyját. 

Az Indiana állambeli Marionban látta meg a napvilágot, ötéves volt, amikor a család Los Angelesbe költözött. Kilencévesen elvesztette anyját, akihez rendkívül közel állt, ettől kezdve nagynénje és nagybátyja nevelte egy farmon az Indiana állambeli Fairmount városka közelében. A középiskola után a Kaliforniai Egyetem jogi karának hallgatója lett, de egy félév után a dráma szakra váltott és James Whitmore színésziskolájába is beiratkozott. 1951-ben aztán félbehagyta tanulmányait, hogy főállású színész legyen.

Sikerült elcsípnie néhány reklámszerződést és kisebb szerepet, de Hollywoodhoz legközelebb csak a CBS stúdió parkolóőreként jutott. Mentora, Whitmore tanácsára 1951-ben New Yorkba költözött, ahol tévéshow-k háttérembereként dolgozott, majd sikerült bekerülnie Lee Strasberg híres színészműhelyébe. 1952-ben kapta első főszerepét a Broadwayn a See the Jaguar című, alig öt előadást megélt darabban, amely egy tizenhat éves fiúról szól, akit háborodott anyja egy jégverembe zárt. 1954-ben a The Immoralist című drámában egy arab dzsigolót játszott, ekkor fedezte fel Elia Kazan rendező, aki John Steinbeck Édentől keletre című művének megfilmesítésére készült és egy "második Marlon Brandót" keresett. Dean, akinek minden vagyona elfért egy barna bőröndben, Hollywoodba ment. Amikor megkapta az előleget, nyomban vásárolt egy használt MG sportkocsit, mert imádta a sebességet, motoron száguldozva kamaszévei óta feszegette határait.

Az Édentől keletre (1955) című filmben Cal Trask, a haragtól vezérelt, apai szeretet után sóvárgó fiú szerepe meghozta számára a világhírt. Dean számtalanszor improvizált, eltért a forgatókönyvtől, de ezek a jelenetek annyira jól sikerültek, hogy Kazan ezeket tartotta meg. Ugyanilyen érzékeny, féktelen és türelmetlen, családja szétesését feldolgozni nem tudó tinédzsert formált meg a következő évben a Haragban a világgal című moziban is. A Warner Brothers megérezve Dean növekvő népszerűségét még a forgatás közben megemelte a költségvetést, és az addig fekete-fehérben felvett jeleneteket is színes, szélesvásznú változatban készítették el. A Dean halála után egy hónappal bemutatott film úgy ábrázolta a helyét kereső, magát elveszettnek és meg nem értettnek érző fiatal nemzedéket, ahogy addig még egyetlen alkotás sem. E két film megalapozta a fiatal színész kultuszát, aki hét évre szóló szerződést kapott. Harmadik, egyben utolsó főszerepét az Óriás című drámában játszotta, amely egy texasi marhatenyésztő család három nemzedékének életét beszéli el, Dean ebben Rock Hudson és Elizabeth Taylor oldalán szerepelt.

Az övé volt az egyik leglátványosabb és legrövidebb karrier a filmvilágban: alig több mint egy év és három film, ráadásul kettőben nyújtott teljesítményéért (Édentől keletre, Óriás) Oscar-díjra jelölték. Ő volt az első színész, akit posztumusz nomináltak a filmakadémia legrangosabb kitüntetésére, és az egyetlen, akit kétszer is halála után jelöltek.

Ha nem forgatott, az autóversenyzés töltötte ki idejét, a végzete is ez lett. Több versenyen is jól szerepelt, még az Indy 500-on is indulni akart, de elfoglaltságai miatt erre nem volt módja. A stúdió az Óriás forgatása alatt eltiltotta a versenyzéstől, de a film befejezése után azonnal vásárolt egy Porsche 550 Spydert, és benevezett a salinasi autóversenyre. 1955. szeptember 30-án a verseny helyszínére tartott szerelőjével együtt, amikor Paso Robles közelében, egy útkereszteződésben több mint 115 mérföldes (185 kilométeres) sebességgel belerohant egy másik autóba, és azonnal meghalt.

Halála valóságos hisztériát keltett, temetése alatt több ezer rajongója gyűlt össze a fairmounti temető előtt. Néhány héttel később 50 cent ellenében Los Angelesben lehetett megtekinteni a Porsche roncsait, amelyből a rajongók le-letörtek egy-egy darabot, végül alig maradt belőle valami.

Deant szerette a kamera, és ő is kedvelte a fotózásokat, mindig követte egy fényképész. Az egyik legismertebb fényképet nem sokkal halála előtt készítette Dennis Stock az esős Times Square-en: a magányos Dean felhajtott gallérú, hosszú kabátban sétál, szájában cigarettával. A rajongókkal ellentétben színésztársai nem mindig nyilatkoztak róla elismerően, sokan önzőnek, önimádónak tartották, aki folyamatos figyelmet igényel.

Rövid életéről könyvek hosszú sora jelent meg, slágerek tucatjában énekelték meg. Hagyatéka még ma is évente dollármilliókat jövedelmez. Dokumentum- és játékfilmek is készültek róla, többek közt a 2015-ben bemutatott Life, amely a fiatal színész és a fotós Stock barátságáról szól. 2025 elején jelentették be, hogy Guy Guido rendező, forgatókönyvíró filmet készít a fiatal színész és William Bast forgatókönyvíró állítólagos szerelméről, amely Bast 2006-os, Surviving James Dean című memoárján alapul.

(A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga)

Íme a tragikus sorsú színész élete képekben