Kínos baki! Baranyi László majdnem beleesett Rassay Károly ölébe

Megannyi izgalmas és vicces történetet tudna mesélni Baranyi László, aki már egészen kiskorától kezdve érezte, hogy a színpad lesz számára a végállomás. A színész első szerepét általános iskolában kapta, majd később még számtalan produkcióban láthattuk. Olyannyira megszámlálhatatlan alkalommal vonult a közönség elé, hogy rengeteg történet van a tarsolyában, amit szívesen oszt meg velünk.

„A születésemkor rengeteget üvöltöttem. Már a szülőszobán mondták édesanyámnak, hogy ebből a gyerekből vagy kikiáltó lesz vagy énekes, mert rengeteget ordibáltam. Itt kezdődött a karrierem, majd negyedikes elemi iskolában jött egy passiójáték Jézus születésével kapcsolatban. Nagyon szerettem volna a szerecsenkirály szerepét megkapni.”

„Felkészültem, nézem a szereposztást, és végül a tanító néni nem nekem adta, hanem végül a harmadik pásztornak osztottak be. Teljesen elkeseredtem, de nagy sikere volt, mert az egész rokonság eljött. Majd jött a kivonulás, ahol megbotlottam a subába és hasra estem! Felálltam, és gondoltam, akkor már teljesen mindegy, eljátszottam, hogy nem tudom, merre kell kimenni, és egyből kitört a nevetés, én pedig majdnem beleestem a Rassay képviselő úr ölébe. Így indult a karrierem” – kezdte lapunknak Laci bácsi.

Baranyi László filmek és sorozatok százait forgatta, de a színházban voltak a legjobb élményei

A színészben mindig is megvolt az a vágy, hogy a nagy színpadokra szeretne eljutni. Az évek elteltével emiatt folyamatosan a humor és a szórakoztatás felé tendált a karrierje.

„Egyik barátommal több helyen is konferáltunk, és a hangutánzásaimmal mindig nagy sikereim voltak.”

„Apám szerzett jegyet egy régi színházba a Nyugati pályaudvarnál, ott láttam először a kis Kabost, aki mindig nagyon tetszett. Amikor leszereltem, és jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, ahol Őze Lajos volt az osztálytársam, Horváth Saca, Halász László és Harkányi Endre pedig az évfolyamtársam. Aztán kizártak a főiskoláról egy rossz elszólásom miatt, ahol egy világ omlott össze bennem. Az iskola után több társulatnál felléptem, majd Rudi úr megkeresett, hogy menjek el egy utazó társulathoz, és megyünk haknizni. Délelőtt volt gyerekelőadás, délután ifjúsági, este pedig felnőtt előadás. Itt folytatódott minden. Mellette persze rengeteg emlékezetes vidéki és fővárosi színházélményem volt” – mondta a színész.

Baranyi László színházzal kapcsolatos élményeiről szívesen mesélt lapunknak

Akkoriban nagy sláger volt Kukorica Jancsi dala, ami végül az egyik legviccesebb szituációt eredményezte a művész karrierjében.

„Rudi úrnak jeleztem, hogy nincs gyerekműsorom, nem tudok mivel fellépni. Ő mondta, hogy adjam elő nekik Petőfi Sándor Anyám tyúkját. Ott ismertem meg a testbeszéd szót. Eljátszottam hangilag a gyerekműsoron, az ifjúságin már rendesen, csak minimálisan imitálva, felnőtteknek pedig irodalmi verseket.”

„Talált egy jó tenort, akit 2-3 alkalommal tanított, majd kiküldte a közönségbe. Mondta, hogy lesz egy zenekarunk, majd rámutatott Béla bácsira, aki nagyszerű harmonikás volt, de szerette az alkoholt. Előfordult, hogy a harmadik előadásra olyan állapotba került, hogy átment virtuózba. Volt, hogy a végére leesett a székről, a közönség pedig nevetett, mert azt hitték hülyéskedik. Kiment az énekes és mondta volna a Kukorica Jancsi szövegét, ami úgy kezdődik, hogy »Az én nevem, az én nevem...« Azonban nem tudta, hogy mikor kell bejönni, mert nem volt hozzá zene. Béla bácsi előtt nem volt kotta, csak a dalok sorrendje. A közönség azt hitte, viccelnek, mert nem ment tovább a produkció, nevettek és néhányan tapsoltak is. Béla bácsi jelezte a fiúnak, hogy tegye hátra a kezét és számoljon, és a végén pedig besúgták neki a szöveget, mi pedig hátul összeestünk a nevetésről. A díszlet úgy nézett ki, hogy a színpad túloldalán egy molinó volt, amire egy ajtót festettek. Annyira zavarba jött a fiatalember, hogy elindult arra és a molinón kereste a kilincset. A közönség sikoltozva röhögött, majd megsúgták neki, hogy balra kell menni, de nem fogta fel.”

 – emlékezett vissza Laci bácsi.