Magyarország egyik legimádottabb énekes-színésznője, aki a gyermek- és a felnőttlélekhez is egyaránt tud szólni, most a saját kiskoráról mesélt. Halász Judit őszintén vallott arról, hogyan éltek a háborús időkben, valamint két hősét – az édesapját és nagybátyját – is megemlítette.
Halász Judit hosszasan mesélt életút portréjában gyermekkoráról és édesapja, valamint nagybátyja katonai szolgálatát, illetve fogságát is felelevenítette. A legendás színésznő elárulta: édesapja a háborús időszakban hol magyarul, hol oroszul énekelt, fütyörészett, hogy ne keltsen feltűnést, és túlélhesse a háborút.
Apám hol azt énekelte, hogy «Hull a szilva a fáról», amikor pedig odébb ment és hallotta, hogy oroszul hangzik, akkor – mást nem tudott – csak a Katyusát, és azt fütyörészte. Nálunk a Katyusa egy himnusz lett, mert az tartotta életben az apámat, nem lett semmi baja
– mesélte a tőle megszokott bájjal Halász Judit, aki így folytatta édesapja régi háborús történetét a Hajógyár YouTube-csatorna életútsorozatának legutóbbi részében.
„...Aztán hajnalban, amikor visszatértek a hadsereghez, ott ült mindenki. Az egész ezred ott ült az árokszélén és senki nem élt. Mindenki innivalót kapott, hogy ne fagyjon meg és nem érezték a hideget. Azt a nagy büdös, orosz hideget és megfagytak”
A legendás színésznő elmondta, hogy édesapja sok ilyen történetet mesélt és ő mindig arra készült, felveszi majd a hősies szülője élménybeszámolóit, hogy megőrizze az utókornak. Ám végül ez elmaradt, és az édesapja haláláig nem valósította meg a tervét.
Hasonló történeteket mesélt apám és én elhatároztam, hogy ezt felvesszük, nehogy elfelejtsük. Mindig úgy toltuk a dolgot, toltuk-toltuk. Egészen addig, amíg késő nem lett. Néhány történetet én megjegyeztem. Amikor hazajött, nagyon kicsi voltam még, amikor pedig vége lett a háborúnak, apám vidékre ment dolgozni
– mesélte életének korai fejezetét a Kossuth-díjas színésznő, aki azt is elárulta, hogy ugyan a közelükben laktak édesanyja rokonai, mivel ő még kisgyermek volt, nem járhatott-kelhetett szabadon. Vagyis nem igazán ismerte a rokonságot. Édesapja öccse viszont már azzal is mély nyomott hagyott benne, hogy hazatért a francia fogságból, katonaként.
Apám öccsére emlékszem, amikor hazatért a francia fogságból. Mosolyogva, vígan, vidáman, hogy végre hazatért. Éppen vége volt a háborúnak és már kiengedtek az udvarra játszani, amikor sötétedett. Azt mondták, hogy most már nem jönnek a katonák, most már nyugodtan kimehetsz, játszhatsz az udvaron. Kimentem és egyszer csak látom, hogy jön egy katona. Én nem ismertem – honnan ismertem volna a nagybátyámat? Rohantam be, mondtam a nagymamámnak, hogy: «Nagymama, nem igaz! Itt van egy katona, jött egy katona». Halálcsend lett a konyhában – erre világosan emlékszem – egyszer csak a nagymama azt mondta, hogy a Feri – és tényleg az volt.
– mesélte a Hajógyár Életút című műsorában Halász Judit.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre