„Én nagyon sokszor vagyok szemétláda” – Forgács Gábor a szinkronszínészetről mesélt

A probléma az, hogy cím alapján viszont nem tudom megtalálni a filmet, mert amikor bejön hozzánk, annak van valamilyen angol címe, de mikor a mozikba kerül vagy TV-be, akkor már az a címe, hogy Ejj, mi a kő tyúkanyó. Tehát nem tudom pontosan, hogy ez most az a film vagy sem, ebben én benne vagyok vagy nem. Ebből adódóan előfordul olyan, hogy asszonykával nézzük a TV-t és mondom, hogy ez milyen érdekes hang és erre ő mondja, hogy azért te hülye, mert te vagy

Volt olyan, hogy felhívott az én rajongva szeretett lányom és mindenféle köszönés vagy bemutatkozás nélkül annyit mondott, hogy: Édesapám, hogy én téged hogy utállak. Mondom ez teljesen rendben van, de miért. Mire ő: Hát tudod, hogy én hogy szeretem ezeket a Poirot filmeket és most elkezdtem nézni egyet, de az ötödik percben megszólalt a hangod és már tudom ki a gyilkos. És így is volt.

Mostanában csinálom a kis önálló estjeimet a Humor Forgácsokat, amit annak idején már játszottam a Vidám Színpadon, csak azóta tettem bele jeleneteket is. Ezek kicsit változatosabbá teszik a műsort. És persze továbbra is szinkronizálok, bár nagyon hiányzik a színpadon játszani, nem biztos, hogy bírnám még. De annak mindig nagyon örülök, amikor mondjuk egy 12 hetes sorozat szinkronizálásánál gondolnak rám, mert akkor mindig azt a következtetést vonom le belőle, hogy rám nézve úgy gondolják, hogy bennem van még 12 hét.