A Hír TV Svenk című műsora most szombaton érkezik a jubileumi 100. adásához

A Hír TV Svenk című NFI-vel közös együttműködésben készülő műsora most szombaton érkezik a jubileumi 100. adásához. Az adásban a Semmelweis-film alkotói, valamint a Nemzet aranyai film készítői is részt vesznek. Exkluzív interjúk lesznek láthatóak Koltai Lajossal, Vecsei H. Miklóssal, Zákonyi S. Tamással és Märcz Tamás vízilabdázóval – írja az Origo.

Az adás szombaton 22:50-től lesz látható, addig íme egy kis betekintés a várható tartalomból:

Műsorvezető: Zavaros Eszter

Film: 

• Semmelweis. 

Beszélgetőtársak: Rendező:

Koltai Lajos, főszereplő: Vecsei H. Miklós

Koltai: Teljesen váratlanul kaptam egy felkérést Lajos Tamás producertől, aki azt mondta: rendezőt keresek, van egy forgatókönyv.

„Az történt, ami nagyon ritkán az életemben: elolvastam és azt mondtam: atyaég itt meg van írva egy jó történet, jók a dialógusok, szerethető és izgalmas az anyag. Felhívtam Tamást és mondtam, hogy itt van egy nagy probléma. Kérdezte, hogy mi. Az, hogy nagyon tetszik...

Nem is tudtam, hogy lehet-e egyáltalán Magyarországon csinálni Semmelweis-filmet... hogy az hogy van, ha nincs az a HŐS, a »hordozó hős«? aki hordozza ezt a nagyon-nagyon nehéz szerepet, akkor nem szabad megcsinálni. És aztán találkoztam Miklóssal. És egyszer, egyetlenegyszer van minden film életében, hogy azt éreztem: igen ő az, és nem lehet más.”

Vecsei H. Miklós: Ebben a filmben tanultam meg, hogy egy ezred másodpercre sem lehet hazudni a kamera előtt.

A kamera jobban ismer engem, mint én saját magamat, vissza lehet tanulni az ember életét a kamerán keresztül! 2 hete forgott a film, amikor jött a szülőszobai jelenet, pár hetes igazi csecsemőkkel... Megértettem, hogy ez az ember (Semmelweis) örökre elkötelezte magát a csecsemők és a szülőanyák felé.

Koltai: Semmelweis szenvedélyesen kutatott valamit, miközben csak az akadályok álltak előtte. De, ami igazán vezette az a szeretet, amit a betegei iránt érzett.

Vecsei H. Miklós: Óvatosan közelítenék ahhoz, hogy a hőseinken és a példaképeinken keresztül tudunk csak csatlakozni egymáshoz.... hanem szerintem éppen a bukásainkon, a botladozásainkon keresztül. Volt egy nagy magyar viszonylat is ebben, hogy ne egy példaképet mutassunk meg, hanem egy EMBERT. A tanár úr ebben segített. Végtelenül fájdalmas szerep volt, de boldog voltam, hogy csinálhattam.

Film: Most vagy soha beszélgetőtársak: rendező: Lóth Balázs, főszereplő: Berettyán Nándor (Petőfi).

Lóth Balázs rendező: Mire ez a film elkészül idén őszre, ez 3 év az életemből, ez a film, ami egy óriási kihívás volt. Egyetlen nap története, 1848. március 15-e története, ahogy filmre kívánkozik.

Berettyán Nándor (Petőfi): Levelezéseket olvastam Petőfiről, ebből nagyon erősen kijött a személyisége. Csodás levelek ezek, elképesztő szellemi színvonalon. Aranynak egy odavetett levél, hogy csak sebtében ír, de azt olyan színvonalon... ma Messengeren írunk egy üzenetet, de a kettő között óriási a különbség.

A nehéz az volt, hogy két Petőfi létezik: az egyik, ami a valóságban élt és a másik, amit mi, magyarok gondolunk Petőfiről, aki a kultuszunkban létezik. És ez nem mindig ugyanaz. Azt szerettem volna, hogy ez ne egy szobor legyen, hanem egy ember, aki ugyanúgy élt. A márciusi ifjak ugyanúgy éltek, buliztak, szerettek. Amekkora lehetőség volt ez a film, akkora felelősség is. Ezeknek a történelmi filmeknek nagyon nagy tétjük van. Ha egy olyan történetet csinálunk meg rosszul, ami mindenkit érdekel, annak nagyon nagy tétje van.

Lóth Balázs: Elkezdtük gyúrni, agyalni, hogy egy olyan történetet tudjunk elmesélni, aminek az utcái nem léteznek, aminek a karaktereitől 200 év választ el minket. Végiggondolni, hogy hogyan éltek, hogyan szerettek, hogyan lehettek boldogok, hogyan csajozhattak, hogyan ugratták egymást... hogyan lehet ezt közel hozni, hogy a ma embere, ha beül a moziba egy történelmi kalandfilmre, belegondoljon abba, hogy milyen lehetett egy szép, nemes, igaz ügyért harcolni... és hinni valamiben annyira, hogy akár az életüket is áldozzák érte.

Nem vagyok szemérmes: ez a film tele lett akcióval, kalanddal, iszonyú lehengerlő a fiataloknak. Pont az ellenkezőjén kell dolgoznunk: hogy legyenek benne néha csöndek, amikor kicsit az ifjakkal tudok lenni és velük létezni: amikor megérint a barátságuk, a szerelmük, a dilemmáik. Az ember fel van rakva egy hullámvasútra. Azon vagyunk, hogy ezeket a fiúkat-lányokat be tudjuk mutatni amilyenek voltak, de közben mai legyen, de közben lendületes is.

Film: A Nemzet aranyai, beszélgetőtársak: Zákonyi S. Tamás rendező, Märcz Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, egykori szövetségi kapitány.

Zákonyi: Igazi klassz, vagány sportnak láttam mindig a vízilabdát, édesapámmal meccsekre jártunk, vérmes vízilabda-szurkoló lettem. '97-től beindult a cséphadaró: siker siker hátán... Knézy Jenő, a legendás sportriporter nekem nagyon jó barátom volt, ő hozott össze az olimpia után Kemény Dénessel, leültünk, beszélgettünk, és egy hétre rá ott voltam a kamerával az uszodában... így kezdődött 2000-ben a film.

Märcz Tamás: Szerencsés generáció volt, mert szépen összetalálkoztak ezek a generációk különböző klubcsapatokból... volt egy álmunk, hogy olimpiai bajnokok leszünk... és aztán jött Dénes (Kemény D.) aki még egy lapáttal rá tudott tenni erre a csapatra... és ami érződött: ez a társaság nem nagyon riadt meg a feladatoktól és a tehertől... szinte robbant a csapat '97-től és számunkra is egyértelmű volt, hogy amit megálmodtunk, azt valóra is fogjuk tudni váltani, és szinte egy levegővel mentünk és hajtottunk az olimpia felé.

Zákonyi: Van a filmben egy pont, ahol Kemény Dénes, a vízilabda hazai legnagyobb alakja azt mondta: „Van a tehetség, de van az a pont, ahol ha nem teszed bele a munkát, akkor nem fogsz odáig jutni, hogy múljon valami a tehetségeden. A munka az alapja mindennek és az alázat az alapja mindennek.”

Märcz: Szeretné, ha egy olyan maradandó alkotás születne, amire sokan eljönnek, sokan megnézik, és azok is, akik nem is ismerik annyira, de tisztelik a vízilabdát.

Zákonyi: Azért érdemes ezt filmet megnézni a mozikban, mert én ezt a filmet azzal a céllal csináltam, és remélem sikerült, hogy ha valaki eljön a moziba, nem pusztán archívokat és beszélgetéseket lát, hanem egy olyan történetet, ami egy szórakoztató sztori, akár megírt fikció is lehetne, másrészt pedig látványában és hatásában egy közösségi élményt csináltunk belőle, ami olyan, mintha ott ülnénk az uszodában, akár az olimpiai döntőkön. Hanghatásban, képben. És van a filmben egy olyan pont, ami csak a mozira készült és soha semmilyen televíziós verzióban nem lesz benne – írja az Origo.