Csalódottan vallotta be Dibusz, a legfontosabb valójában megvalósult Írország ellen

Szerencsére teljesen kontroll alatt tudtuk tartani a mérkőzést. Az első helyzeteinket kihasználtuk, ami nagyon fontos, hiszen az elmúlt találkozókon ez jelentette a legnagyobb problémát: hiába kezdtünk jól, hiába alakítottunk ki lehetőségeket, nem mi szereztük meg a vezetést. Most viszont gyakorlatilag az első két helyzetből gólt tudtunk lőni, ami önbizalmat adott a csapatnak. Ezután olyan játékot játszhattunk, ami igazán fekszik nekünk: zárt védekezés, fegyelmezett munka minden poszton. Az első félidőben a hazaiaknak nem is igazán volt lehetőségük, talán a végén egy lövés, de az sem volt igazán veszélyes.

Mentálisan is nagyon nehéz volt a második félidő emberhátrányban, hiszen nagy nyomás nehezedett ránk. Szerintem ez látszott is, bár időnként ki tudtunk jönni és lövéssel befejezni az ellentámadásokat. Az utolsó negyedóra viszont már arról szólt, hogy az írek minél több embert felküldtek a tizenhatosunkhoz, oldalról és mélységből ívelték be a labdákat, próbáltak helyzeteket kialakítani vagy pontrúgásokat kiharcolni. Mi hősiesen védekeztünk ebben az időszakban, de a végén sajnos ők voltak szerencsésebbek és erősebbek, és ki tudtak használni egy beadást.

Tudjuk, hogy ez egy hat mérkőzésből álló sorozat, és túl vagyunk az első meccsen. A legfontosabb az volt, hogy ne kerüljünk lépéshátrányba az írekkel szemben, és ez a 2–2-vel meg is valósult. Ugyanakkor azután, hogy 2–0-ra vezettünk, most nagyon csalódottak vagyunk, mert úgy érezzük, ez egy óriási kihagyott lehetőség volt.