Forralt bor és aranyérem, tiltott ünnepnapon nyert olimpiát a fociválogatott

Napra pontosan hatvan éve, 1964. október 23-án nyert olimpiai aranyat a magyar fociválogatott Tokióban. Abban az időben persze nem „ünnepelték” a nyolc éve vérbe fojtott forradalmat. Dr. Lakat Károly szövetségi edző vezette ötkarikás kiválóságaink 22 gólt lőttek és mindössze hatot kaptak. Már másfél évvel a tokiói rajt előtt eldöntötték, hogy Baróti Lajos 20-22 játékossal alkotja az A együttest, Lakat pedig szabadon gazdálkodhat a többi tehetséggel, így Bene Ferenccel, Farkas Jánossal és Varga Zoltánnal. Olykor napi két edzésen vett részt a Lakat-legénység, szerdánként edzőmeccset vívott, sőt európai és afrikai körútra is elutaztak, így állt össze egy ütőképes együttes.

– emlékezett a 86 éves Gelei József.

Az akkori győztes válogatott tagjai közül az említett két kapuvédőn kívül Dunai Antal és Káposzta Benő él, a többiek már elhunytak.

„Csodálatos kollektív hangulat segített bennünket a csúcsra. Még az is megesett, hogy beleszólhattam az összeállításba. Történt, hogy Szepesi Gusztáv sérüléséből lábadozva éppen a lelátón üldögélt, és olimpiai küldöttségünk más, a versenyeivel már végzett sportembereivel egyetemben a hűvös idő miatt forralt bort szopogatott. Gusztinak virágos jókedve támadt, a jelenlévő állami sportvezérkar tagjait letegezte. Emiatt ha nem lettünk volna olyan távol magyar földtől, haza is küldték volna… Így azonban maradhatott, és én közbenjártam az érdekében. Arra kértem Karcsi bácsit, tegye be a csehszlovákok elleni csapatba Gusztit. Lakat visszakérdezett: de akkor kit hagyjon ki? Választása végül Palotai Károlyra esett, ő maradt ki, de én nem tévedtem, tudniillik Szepesi levette a pályáról a veszélyes szélső Vojtech Masnyt.”