„Egy újabb remek ember távozott” - társai emlékeznek az elhunyt Fradi-legendára

A Nyíregyháza elleni, szeptember első napján játszott bajnokin a feleségével, Andikával még a Groupama Arénában szurkolt dr. Juhász István, és hirtelen ott is esett össze. Kórházba szállították, ahol megállapították: pacemaker-cserére szorul. Az operációt végrehajtották, de ez sem segített, hétfő délleőtt elhunyt.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott jogász 23-szor szerepelt a válogatottban, 1968-ban olimpiai bajnok lett, az FTC-vel négy bajnoki címet szerzett, 1965-ben VVK-t nyert, míg 1975-ben KEK-ezüstérmet szerzett a Fradival. A Metropolnak utolsó beszélgetésünk során elárulta, a kommunizmus éveiben az államvédelem szigorúan rajta tartotta a szemét, mert közismerten rendszerellenesnek számított; és ebben nem is tévedtek...

Egykori ferencvárosi klubtársa, Rákosi Gyula megtört szívvel emlékezik Juhászra.

- A Fradi-meccseken gyakran összefutottunk, akkor főként a fájós lábára panaszkodott, és a szívével is akadtak gondok. Arra intettem, Juci, ne halogass, fordulj orvoshoz, mert a te korodban tilos az egészséggel játszadozni. Egy újabb remek ember, nagyszerű játszótárs ment el a VVK-győztes Fradiból.

Az 1968-as mexikóvárosi olimpián élen végzett magyar válogatott tagjai közül az Újpesti Dózsa legendája, Dunai Antal az elhunyttal vállvetve küzdött az első helyért.

- Szívét-lelkét kitette az aranyérmünkért, fedezetként besegített a védekezésbe, de ha kellett, ő fejelt szöglet után az ellenfél kapujára. A bajnokikon mindig az én őrzésemmel bízta meg a Fradi-vezetés. Kőkeményen játszott, de sportszerűen. Nehezen tudtam túlverekedni magam rajta, ugyanis a megelőző szerelések tudorának számított. Isten nyugosztalja legharcosabb ellenfelemet!

A szintén olimpiai első újpesti Noskó Ernő szomorúan megjegyzi, az 1968-as magyar olimpiai aranyérmesek száma ismét csökkent. 

- Ritkán láttam olyan játékost, aki 90 percig megállás nélkül futott, zakatolt, és képtelen volt elfáradni. A bolgárokkal vívott olimpiai döntőben, amit 4:1-re megnyertünk, három riválisunkat is kiállították. Aztán a harmadik gólunkat fejelő Jucinál is elszakadt a cérna, ezért a 85. percben leküldte a bíró. Az akkori együttesből tizenegyen nincsenek már közöttünk, és ez számomra is intő jel, hiszen nemrég estem át szívbillentyű-műtéten.

Egy másik mexikói győztesünk, Fazekas László így foglalja össze emlékeit:

- A 60-as, 70-es évek teljes NB I-es mezőnyében az egyik legaranyosabb srác volt. Nem létezett olyan, amit ne kérhettünk tőle a közös edzőtáborozásokkor. Sose örültem, amikor a Fradi-Dózsa rangadókon szerelést húzott ellenünk, mert mindig megnehezítette a dolgunkat...