Vészhelyzet Marco Rossinál: megrendült a válogatott bástyája

Alig négy hónappal a németországi Európa-bajnokság előtt aggasztó helyzet állt elő a magyar labdarúgó-válogatott egyik kulcspozíciójában. A bal oldali védőként Marco Rossi csapatából négy éve kirobbanthatatlan Szalai Attila az őszi, hoffenheimi mellőzése után a Freiburgban is többet koptatja a kispadot, mint ahányszor játszik a Bundesligában. Szövetségi kapitányunk tavasszal az ő helyén próbálhatja ki a magyar válogatottságot választó Dárdai Mártont. Egyelőre tehát bizonytalan a védelem összeállítása – erről kérdeztük Csábi József véleményét.

Az NB II-ben idén jól szereplő Kazincbarcika vezetőedzője maga is válogatott védő volt, ráadásul a nemzeti csapat mellett több mint három évig Egervári Sándor jobbkezeként dolgozott. Így saját tapasztalatai alapján is tudja, milyen nehézségeket kell megoldania most Rossinak.

– Marco Rossi és a stábja eddig is bizonyította, hogy sok mindent képes kiválóan megoldani, le a kalappal a munkájuk előtt! De tapasztalatból mondhatom: rendkívül fontos, hogy az alapcsapat zöme tavasszal sokat játsszon, méghozzá komoly bajnokságokban. Ez utóbbiban nem állunk rosszul például a Bundesliga- és Premier League-légiósainkkal, de 

– emelte ki a Metropolnak a korábbi megbízott szövetségi kapitány, Csábi József, aki 2013 októberében, az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn 2-0-s győzelemre vezette a válogatottat.

– Annak idején mi is megtapasztaltuk például Pintér Adámmal, Juhász Rolanddal, Szalai Ádámmal, Hajnal Tamással, Koman Vladimirrel vagy éppen Gera Zoltánnal: amíg légiósként rendszeresen játszik valaki, rendben van az egyéni felkészültsége, addig nincs gond. De erre a kapitánynak, jelen esetben Rossinak sajnos nincs sok ráhatása. Vannak dolgok, amiket korrigálhat az Eb-felkészülés során, és ő már többször is bizonyította, hogy remek érzékkel képes megoldani problémákat. De a hiányzó játékperceket nehéz pótolni.

– mondta a hajdani 10-szeres válogatott védő.

Csábi Józsefet egyébként éppen akkor kérdeztük, miután a Kispesti Futball Házban átvette a Honvéd-szurkolók egyesületének (KLTE) életműdíját.

– Nem szégyellem, kicsit elérzékenyültem. Amikor 1987-ben először betettem a lábam a Bozsik-stadion szentélyébe, nem is álmodtam arról, hogy egyszer még ilyen szeretetben lesz részem a szurkolók részéről. Sokat kaptam a Honvédtól, remélem, ez a megtiszteltetés azt jelzi, hogy valamit sikerült vissza is adnom. Nem voltam egy vándormadár, és többször is visszatértem ide játékosként és rövid időre edzőként. Amikor úgy éreztem, ideje elmennem, mint 1994 nyarán, akkor is inkább a 12. BVSC-hez igazoltam, pedig Havasi Misi bácsi nagyon hívott a Fradihoz. Sokan hülyének is néztek emiatt, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy honvédosként oda menjek. A Honvéd örökre a szívemben marad, jó ebbe a családba tartozni, még ha jelenleg a csapat nem is szerepel a tradícióihoz méltóan – utalt a kispestiek 3-szoros bajnoka arra, hogy az utódok most szégyenszemre az NB II 9. helyén állnak.

Az 57 éves futballszakember jelenlegi együttese, a 7. Kazincbarcika is megelőzi őket, sőt a vezérletével ősszel Kispesten is nyertek 1-0-ra a borsodiak.

– Tavaly osztályozós helyen vettem át a csapatot, aztán simán bennmaradtunk, és miután ősszel is sikerült folytatni a jó szereplést, most a hetedik helyen állunk. Persze nagyon szoros a mezőny, gyorsan változhat minden jó vagy netán rossz irányba is, és sosem titkoltam: érthetetlennek tartom a lebonyolítást, hogy egy 18 csapatos mezőnyből négy egyenes ágon kiesik. Mindenesetre szakmailag annál nagyobb dolognak tartom, hogy stabil középcsapatként szerepelünk egy ilyen gyilkos másodosztályban – hangsúlyozta Csábi József.