Piacra került a hazai galériás műtárgypiac történetének legdrágábban kínált, nyilvánosan meghirdetett színvázlata. A mű Munkácsy Krisztus-trilógiájának egyik képéhez, az Ecce Homohoz készült. A Munkácsy kép a gyűjtőknek értékesebb a kész festménynél. A páratlan alkotást, most a Kieselbach Galéria árverezi.
A most 290 millió forintos áron meghirdetett festményvázlatnak több tulajdonosa is volt. 1958-ban Latabár Kálmán vagy ahogy ismertük „Latyi” a kor meghatározó színésze vette meg újsághirdetés útján dr. Tauszig Róbert jogásztól. Már 1958-ban sem volt olcsó, Latabár akkor 55 ezer forintért vette meg, ami gigászi összeget jelentett, hiszen a havi átlagkereset 1500 forint körül volt. Összehasonlításképpen elmondható, hogy egy Rippl-Rónai festmény sem érte el a 10-15 ezer forintot. 1958-ban ez volt a legmagasabb ár, amit magyar műtárgyért kértek. A jelenlegi 290 millió forintos ár, az 1958-as vételárának éppen az 5272-szerese. Az aukciós rekordot egyébként Csontváry festménye, a Traui táj naplemente idején tartja 240 millió forinttal, melyet egyébként 80 millió forintos kikiáltási áron hirdettek meg.
Ez volt az újsághirdetés, ami útján „Latyi” végül megvette az értékes képet.
A Metropol utánajárt, miért olyan értékes az Ecce Homo azaz „Íme az ember” című képhez készült Munkácsy vázlat. Ez a valaha volt legnagyobb magántulajdonban lévő Munkácsy festmény, monumentális 218,5 x 165,5 cm-es mértével. Maga a vázlat elkészítése is rengeteg időt vett igénybe. Gondoljunk bele minden, a képen megjelenő figurához élő modell kellett, és minden alakhoz temérdek vázlat, és magához a vázlathoz is készült 8-10 nagy kép, tehát Munkácsy 4-5 éves kemény munkáját láthatjuk ebben a képben megtestesülve. Az alkotás értékét természetesen növelik a híres tulajdonosok, például Sonnenfeld Zsigmond műgyűjtő vagy Schuler Gusztáv írószergyáros, illetve annak furcsa előtörténete, hogy egy apróhirdetés útján adták el 1958-ban, és ma is így került meghirdetésre. Egy ilyen értékes tárgyat olvasni az apróhirdetések között, ahol bútort, vasalót árulnak, nagyon furcsának hatott akkoriban és ma is az, nem csoda, hogy a sajtó akkor is, most is felkapta a hírt. A történet anno az Ország-Világ című folyóirat 1958. november 26-i számának 20. oldalán jelent meg.
A vázlatot a kritikusok már korában is értékesebbnek tartották, mint az eredeti festményt - mondta el lapunknak Molnos Péter művészettörténész. Talán sokunk számára nagyon érdekesnek tűnhet, de a gyűjtők nem az eredeti képre pályáztak akkoriban, sokkal inkább a végső műhöz készült vázlatra. Erre az az egyszerű magyarázat, hogy a vázlatban jobban megnyilvánul a festői tehetség, a festőre jellemző szenvedélyes stílus. A hozzáértők is hangot adtak annak, hogy Munkácsy már megfáradt a híres trilógia készítésekor, viszont kiemelték, hogy a műhöz készült színvázlat a valaha volt legjobb Munkácsy-vázlat.
Latabár Munkácsyját, most bárki megtekintheti vagy megvásárolhatja a Kieselbach Galéria és Aukciósházban. Érdemes ellátogatnunk oda, mert a Csúcsok között című kiállításon Munkácsyn kívül egymás mellett jelennek meg a klasszikus, a modern, valamint a kortárs alkotók felső kategóriás művei, mint Aba-Novák Vilmos, Gulácsy Lajos vagy Csók István egy-egy műve.
A kor legismertebb és leggazdagabb színésze vette meg
Latabár Kálmán keresete havi 8000 forint volt, ami elképesztően magasnak számított, nem csoda, hogy rengeteg irigye volt a tehetséges előadóművésznek. Kijelenthetjük, hogy még „Latyinak” is jó mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, hogy kicsengesse az 55 ezer forintos vételárat. A műgyűjtés ekkor kezdett hobbivá válni, amihez három dologra volt szükség: tudásra, igényre, és persze pénzre.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre