Hol van már a húsvéti nagy süteménytrakta! Mostanra nem csoda, ha újra ennénk valami édeset, mégha nem is olyan tömény és kalóriadús fajtát, mint az ünnepi desszertek. Mondjuk egy szénhidrát-szegény túró- és joghurtalapú tortát, amibe ráadásul liszt sem kell. Cukorbetegek készíthetik helyettesítővel, és a mindenki számára jótékony hatású chiamagot is belecsempésszük. Jöhet egy chiás túrókrémtorta?
50 dkg túró
15 dkg nyírfacukor (vagy kristálycukor)
40 dkg görög joghurt
4 tojás
1,5 dl olaj
5 dkg chiamag
1 közepes citrom reszelt héja (kezeletlen héjú)
10–15 dkg szatmári szilvalekvár (cukor nélkül eltett)
Néhány darab aszalt szilva
Melegítsük elő a sütőt 160 fokosra. A túrót a joghurttal összekeverjük, ha nem akarjuk darabosra, akkor botmixerrel egyneműsítsük, majd gépi habverővel folytatva hozzáadjuk a cukrot, a tojásokat, az olajat. Ha jól elkevertük, kettéöntjük a masszát egy-egy kancsóba vagy tálba, és az egyikbe beleszórjuk a reszelt citromhéjat, a másikba a chiamagot. Ha csőrös kancsót, edényt használunk, akkor azok segítségével öntjük be a tortaformába a masszát, ha nem, akkor használjunk merőkanalat. Jól záródó kapcsos tortaformát vajazzunk ki, az oldalát is teljes magasságban körben. Először a citromos masszából öntsünk egy (merőkanálnyi) adagot a formába, majd a szétterülő massza közepébe öntsünk ugyanannyit a chiásból.
Annak közepébe megint jöhet az elsőből, aztán a másikból, egészen addig, amíg el nem fogy. Ha készen vagyunk, tegyük a sütit 50 percre a sütőbe. Ha kész, hagyjuk kihűlni. Ekkor egyenletesen ráterítjük a tetejére a szilvalekvárt, amit, ha túl sűrű, akkor egy kis likőrrel vagy vízzel lazítunk előtte. Random hozzádobálunk pici citrom falatokat és aszalt szilva darabokat.
Amikor a kétféle masszát a tortaformába öntjük, nem kell rázni vagy keverni, terülés közben maguktól kialakulnak a csíkok, ami majd sütés után is látszik.
A chiás túrókrémtorta szilvalekvár nélkül is tökéletes. A szatmári szilvalekvár csak tetézi az élvezeteket. Aki nem cukorbeteg, kedve szerint bármilyen más, sűrű gyümölcslekvárral megkoronázhatja – kedve szerint.
Az eredetileg Mexikóban honos azték zsálya (Salvia hispanica) magja. A maják, aztékok és inkák étrendjében már 4000 évvel ezelőtt fontos élelmiszernek számított. Nálunk manapság lett divatos, számos egészségvédő hatása miatt. A chiamag nem tartalmaz glutént, viszont értékes fehérjeforrás a vegetáriánusok, vegánok számára is. A glikémiás indexe is nagyon alacsony, ami a cukorbetegeknek kedvez. Az aztékzsálya-magban nagy mennyiségben találhatók többszörösen telítetlen ómega-3-, illetve ómega-6-zsírsavak. E mellett ötször annyi kalciumot tartalmaz, mint a tehéntej, vastartalma pedig meghaladja a spenótét. A magok magas rosttartalmuk miatt támogatják az emésztést, és a tápcsatornában megdagadva hosszas teltségérzetet biztosítanak, de éppen ezért ügyeljünk a fokozott folyadékbevitelre, ha chiát fogyasztunk.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre