![](https://cdn.metropol.hu/2025/02/T02FVtuR17wVYdmXI4-XlxFuJwGDIL98Gae87MiH9o4/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2M5M2VkZjc2NDBhNDQyZDlhNmZlMjUwOGI1ZDk5OTY4.png)
Így készítette Polcz Alaine író az almás pitét – Recept
Polcz Alain almás pitéje nagyanyáink ízeit idézi.
Valentin-nap. Amikor a szerelmesek cuki ajándékokkal lepik meg egymást, romantikus programokat szerveznek és mindenki boldog körülöttünk. De mi van akkor, ha nekünk nincs párunk, mert nem találjuk az igazit vagy épp most ért véget egy hosszú kapcsolatunk?
Ahelyett, hogy irigykedve, szorongva néznénk másokat, inkább koncentráljunk a saját életünkre! Tekintsünk bizakodóan a jövőre, és hozzunk egy döntést, hogy mostantól igenis csodás lesz minden! Lássuk, mit kell tennünk! Ebben segít nekünk dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.
Az egyedüllét segíthet nekünk, hogy végre időt szakítsunk arra, ami a legfontosabb: az önmagunkkal való kapcsolatunk elmélyítésére. Ha eddig nem igazán éltünk egyedül, akkor az időnk nagy részét mással vagy másokkal töltöttük. Ennek természetes következménye, hogy a velük való kapcsolatok fenntartására összpontosítottunk, és az „önmagunk” háttérbe szorulhatott. Ha rájövünk, hogy talán nem ismerjük magunkat olyan jól, mint ahogyan azt elképzeltük, akkor itt az ideje, hogy valóban birtokba vegyük a saját életünket. Elgondolkodhatunk azon, hogy mit szeretünk csinálni a szabadidőnkben, mi a kedvenc ételünk, és hogy valóban élvezzük-e a krimisorozatokat, vagy valami teljesen mást néznénk, ha csak mi számítanánk. Azon is töprengjünk el, hogy mi a célunk a jövőnkkel kapcsolatban, mit szeretnénk elérni, megvalósítani. Ne ijedjünk meg, ha hirtelen nem találjuk a válaszokat, ez természetes. Nehéz átállítani az agyunkat arra, hogy azzal foglalkozzon, ami nekünk jó, és ne azzal, hogy a másiknak mi tetszene. Szánjunk rá időt, hogy gondolkodjunk saját magunkon, kérdéseket tegyünk fel, és azokra megkeressük a válaszokat saját magunkban.
Az egyedüllét lehetőséget ad arra, hogy megvizsgáljuk a kapcsolatainkat, és felismerjük azokat, amelyek nem sokat tesznek a jóllétünkért, és azokat is, amelyektől jobbnak és jobban érezzük magunkat. Lehet, hogy az exünk barátai automatikusan a mi barátaink lettek, de igazából soha nem kerültünk közel egymáshoz. Az is lehet, hogy elhanyagoltuk a társaságunkat, mert minden időnket és energiánkat a párunkra és az ő haverjaira fordítottuk. Most itt az idő arra, hogy megerősítsük a kapcsolatainkat olyan emberekkel, akik felemelnek és értéket adnak az életünkhöz.
Még ha élvezzük is az egyedüllétet, időnként ránk törhet a magányosság érzése. Ez általában akkor történik, ha olyat csinálunk, amit korábban a másikkal tettünk. Ilyen lehet a vacsora, az esti tévézés, a bevásárlás, a szülők meglátogatása. Fontos, hogy ezeket az érzéseket, gondolatokat felismerjük és tudatosítsuk magunkban, de ítélkezés és önsajnálat nélkül. Ha szükséges, alakítsuk át a napirendünket, a szokásainkat, akár az egész életünket. Így lesz a miidőnkből énidő.
Lehet, hogy mindig is nagyon vágytunk egy cicára vagy kutyára, de a párunk nem akart, vagy nem fért bele az időnkbe, hogy még a négylábú családtag igényeit is kielégítsük. Most viszont itt a lehetőség, hiszen többé nem kell aggódnunk az exünk allergiája vagy a „nem akarok semmilyen állatot” kijelentése miatt. Azt teszünk, amit csak akarunk! Egy kisállat fantasztikus társunk lehet, akihez odabújhatunk, akit szeretgethetünk és aki mindig őszinte örömmel fogad minket, amikor hazaérünk. Nem utolsósorban pedig keretet ad az életünknek, a napjainknak, megkövetel egy rendszert, ami nagy segítségünkre lehet abban, hogy ne csak céltalanul bolyongjunk a lakásban. Ha ezt túl nagy felelősségnek érezzük, akkor először tegyünk egy próbát ideiglenes befogadóként.
Bármilyen hihetetlen, de sokkal többen érzik magányosnak magukat azok közül, akik házasságban élnek, mint akik egyedül. Ennek oka, hogy az egyedül élő emberek gyakran több időt töltenek a barátaikkal vagy a közösségükben. Szóval most találjunk magunknak egy új hobbit, egy sportot, melynek köszönhetően kapcsolódhatunk másokkal, méghozzá olyan emberekkel, akikkel hasonló a gondolkodásunk, az érdeklődési körünk vagy a habitusunk. Kezdésnek az is jó lehet, ha a közösségi oldalakon becsatlakozunk egy-két számunkra szimpatikus csoporthoz.
Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, fontos, hogy legyen napirendünk, hetirendünk és távolabbi céljaink. A rendszeres időbeosztás segíthet a céltudatosság és a motiváció növelésében, és ennek eredményeképpen javíthatja az általános közérzetünket. Arra azért figyeljünk, hogy nem pakoljuk túl a naptárunkat! A túlzsúfoltság ahhoz vezethet, hogy képtelenek leszünk mentálisan kikapcsolódni, megpihenni, és nem tudjuk megélni az adott pillanatokat, ha folyamatosan kapkodunk, ráfeszülünk mindenre.
Belegondoltunk már abba, hogy most bármit kipróbálhatunk, amit csak akarunk? Kedvünkre kísérletezhetünk a konyhában, legfeljebb, ha ehetetlen lesz a végeredmény, rendelünk egy pizzát, de senki nem fog panaszkodni, hogy nincs mit enni. Kézműveskedhetünk, barkácsolhatunk, ahogy nekünk tetszik, senki nem fog morogni, hogy nem jó, amit csinálunk. Annyi online tanfolyamot nézünk és hallgatunk meg, amennyit csak akarunk, olyan ruhákat viselhetünk, ami nekünk tetszik, nem kell senkinek megfelelnünk.
A saját tér kialakítása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Akár új lakásba költöztünk, akár egyedül maradtunk a régiben, itt az ideje, hogy megteremtsük a saját otthonunkat, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol minden egyes berendezési tárgy a mi ízlésünket tükrözi és minden a mi kényelmünket szolgálja, ami tényleg a menedéket jelenti számunkra, ahol szívesen töltjük az időnket.
Az öngondoskodásnak hihetetlenül fontos szerepe van abban, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak legyünk. Járjunk most a saját kedvünkben, ne másokéban! Utazzunk el egy wellnesshétvégére, vagy csak töltsünk el egy napot SPA-ban, fürdőzzünk, masszíroztassunk, vegyünk részt egy arckezelésen, szaunázzunk, üljünk be egy hangfürdőre, lazítsunk, és csak élvezzük, hogy vagyunk.
A természettel való kapcsolódás sok mindenre ráébreszthet minket, olyan gondolatokat, érzéseket hozhat felszínre, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy megértsük, mi is zajlik bennünk, mire van igazán szükségünk. A friss levegő, a fák, a növények, a folyók, tavak, olyan nyugalmat árasztanak, amelyekre nagy szüksége van a háborgó és összezavarodott elménknek és lelkünknek. Próbáljuk ki a meditációt, ez segít abban, hogy napról napra jobban tudatában legyünk annak, hogy mit érzünk. Csak üljünk kényelmesen, ahogy jólesik, csukjuk be a szemünket, és hagyjuk, hogy a gondolatok jöjjenek, majd tovább menjenek. Nagyon felemelő és egyben megnyugtató tevékenység, nem utolsósorban pedig éppen ebben a csendben halljuk meg a válaszokat a minket foglalkoztató kérdésekre.
Polcz Alain almás pitéje nagyanyáink ízeit idézi.
A Kos ne makacsolja meg magát, a Bak inkább hallgasson!
16 másodperc alatt csak egy zseni képesek erre.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre